a gimiben a magyartanárnőnk nem volt hajlandó osztályozni az elemzésemet, mert azt találtam írni, hogy a tragédia nem lehet a tiszta, őszinte szetelem példája. a fiatalok csak pár napja ismerik egymást, szinte nem is találkoznak. hülye tinédzserek.

ráadásul Romeó egy fuckboi, aki a mű elején még éppen azon szenved, hogy épp Rosalindába szerelmes halálosan, amit rögtön elfelejt, ahogy Juliát megismeri. feltehetően a csodás szózatok is jól begyakorolt fordulatok. aki volt szerelmes, tudja, hogy nem tesz jót a kommunikációs képességnek. ha valaki nagyon jól udvarolt, teszi a szépet, az azért van, mert hideg fejjel, számítóan, céltudatosan el akar érni valamit. a pszichopatáké a legnagyobb body count.

 nézzetek TikTok-on elemzést.

 https://www.tiktok.com/@professorneil/video/7220069417726610694

nagyon érdekes kísérletről olvastam. 1986-ban John Calhoun biológus készített egy egér menyországot, ahol nem volt éhezés, természetes ellenségek, de még betegségek sem. a kísérlet neve Universe 25 volt.

ahogy várható volt, az első időben gyorsan nőtt a populáció, azonban hamarosan stagnálni kezdett, majd 5 év után egyetlen életképes egyed sem maradt, mindt kihaltak.

a kihivasok nélküli világban az alapvetően szociális egerek teljesen megzavarodtak, a legyőzöttek nem tudták elhagyni a terepet, kaszton kívüli őrült csapatot alkottak, a domináns hímek nem győzték a "végtelen" kihívósereget, agresszívak, depressziósak lettek, a nőstények először nem tudták megfelelően felnevelni az kölyköket, majd egyáltalán nem tudtak életképes kölyköket a világra hozni. egyes egyedek, a "ficsúrok", a jóképű egerfiak külön kasztba tömörültek, csak a külsejükkel foglalkoztak, azonban egyáltalán nem érdeklődtek a nőstények iránt. megnőtt az agresszió, a kannibalizmus.

ami nekem érdekes, hogy a körülmények fizikai változásokat okoztak, mint a meddőség, amik az egerek elkülönítése után sem múltak el.

a tudósok nem egységesek abban, hogy milyen következtetést lehetne levonni a kísérletből az emberiségre nézve, de nekem a kísérlet elég félelmetes. 

Ceizel mondta egyszer, hogy azzal, hogy a csípőficam tüneteit kezeljük, a csípőficamos gyerekek könnyen párt találnak, tovább örökítik ezt a hajlamot és 2600-ra minden gyerek csípőficamos lehet majd. ha megéri azt az emberiség.

szóval természetes szelekció nélkül az állomány, genetika felhigul, majd a végén a teljes populáció kihal.

osztalykirandulas hetedikes koromban.

akkor kerültünk új iskolába (tekintve, hogy a faluban minden renoménkat apám lerombolta, onnan kivett) és a kirandulásra öcsémet is elvihettük, aki eggyel alattam járt, hogy ne legyünk annyira egyedül. mentünk Zánkára az úttörőtáborba (igazából akkor már ifjusági tábornak hívták). a buszon nem is volt elég hely, így az osztályfőnöknőnk, aki a matektanárunk is volt, és valójában nagyon rendes nő, átadta a helyét az öcsémnek és ő állva utazott. de csak oda, visszafelé átrendeződtek a viszonyok...

amikor megérkeztünk, feltűnt, hogy a busz csomagtartójából megehetősen sok kocka sör kerül kipakolásra, talán más is. a táborban több, kis, 4 szobás faházban voltunk elhelyezve. egyik faházban a fiúk, 2 osztály, másik faházban a lányok, 2 osztály. 

egyik este az osztályunk bevállalós lányai a mi legnagyobb örömünkre átszöktek lámpaoltás után a mi szobánkba, hogy üvegezőset játszunk. de nem voltunk elég diszkrétek, mert valahogy lebuktunk és a lányok hanyatthomlok visszamenekültek a szobájukba. mindenki alvást tettetett. mi már tényleg majdnem aludtunk is, amikor megjelent az ofő néni és bejelenttette, hogy lemont az osztályról... nagy szemeket meresztettünk. mint utólag kiderült, mivel a tanárok nem tudták a szökött lányokat az éj leple alatt azonosítani, nekiálltak, és miden ablak alatt hallgatóztak. a mi lányaink meg éppen kibeszélték, hogy az ofő és a tesitanár viszonyt folytat, amire számos jel utalt.

én mondtam a többieknek, hogy ne izguljanak, láthatóan ivott a tanárnőnk (ami valóban eléggé feltünően így volt) és holnapra majd kialussza. erre megjelent a tanárnő, hogy ő bizony megint hallgatózott, és nem, nem részeg, hogy is képzelem, nem ezt várta tőlem... ciki.

hát eléggé fel voltunk pörgetve, nem tudom, pontosan hogyan, de a másik osztály fiúi, feldühödve a járkáláson és a tűrhetetlen csendháborításon úgy döntöttek, hogy minket ott helyben kicsinálnak. olyannyira, hogy elkezdték ránk törni az ajtót. mindenfélét kiabáltunk egymásnak az ajtón keresztül, majd septiben az ágyakat és a szekrényt odatoltuk az ajtóhoz. kis résnyire tudták befeszíteni, köpködtek befelé, leverték a tok mellől a kapcsolóinkat, egy vas fogassal döngették az ajtót, de végül nem tudtak behatolni. na, hogy ezt hogy nem hallottákk meg a tanerők, azt nem tudom. de mi ott bent már a biztos halálunkat vizionáltuk és biztosítottuk egymást a sírig tartó barátságunkról. Szöszke még saját imádságot is kanyarított szurult helyzetünkre. az ajtót reggelig kiszabadítani nem mertük, az ablak rácsain pisiltünk kifelé, szükség szerint.

reggel már várt az igazgató, aki, ha jól emlékszem saját kocsival jött. engem külön behivatott. ma is hallom, hogy azt mondta, "az, hogy egy felnőtt megiszik 1-2 sört, még nem jelenti, hogy részeg, és igazán nincs szükség rá, hogy mindezt otthon elmeséljem". persze elmeséltem. kaptunk igazgatóit is.

a suliba visszatérve az ofő lemondott, és egy évig más volt az osztályfőnökünk.

egy év után a lányok követséget állítottak fel és visszahívták hozzánk. hajlandó volt visszajönni, ha én az egész osztály előtt bocsánatot kérek tőle (??????). én? miért? de a lányok nem ismertek pardont, nagy volt a nyomás, amúgy sem volt komoly státuszom egy új osztályban, így felálltam, és bocsánatot kértem, hogy a részeg tanárnőmet akkor részegnek neveztem.

 a halál árnyékában mutatkozik meg egy hetedikes igazi jelleme!

(gondolom, abból is hosszútávú következtetéseket lehetne levonni, mi az amit én vicces storynak tartok)

ha azt kerdeztek tőlem, meséljek valami vicceset, ez a 2 sztori jutott mindig eszembe:

az általanos iskolánkba új tanárnő érkezett, nagy esemény volt ez a faluban. akkor került ki a főiskoláról és azzal kezdte a működését, hogy átültetett bennünket. engem a Balázs mellé. nem voltunk valami jóban, de nem is voltunk ősellenségek. haveri hatodikos viszony volt köztünk. nem sokáig.

egyik órán Balázs hirtelen érzelmi viharában bevallotta nekem, hogy szerelmes a tanárnőnkbe. én, mint fel- és megvilágosodott ifjú azt mondtam neki, hogy ennek nem sok jövője van, mert mire annyira megnő, a tanárnő megöregszik, és ráncos lesz a puncija.

na Balázsnak több sem kellett, kezeket fel, "Tanárnő, valamit kell mondanom!". Kiment a tanári asztalhoz és valamit a tanárnő fülébe súgott elég hosszan... én egyből az asztalom alá buktam, hogy a "leejtett radíromat" keressem, de most is emlékszem a tanárnő képére, ahogy fokozatosan egyre jobban elborult. majd sötéten azt mondta, hogy várjam meg az óra után! hát, olyan hosszú tanórám nem sok volt még, talán a szigorlatokon csak.

Balázs diadalittasan visszaült a helyére, én megkaptam a fejmosásomat, és sosem tudtam meg, hogy mit mondott pontosan a tanárnő fülébe.

így jár aki mások szerelmi ügyeibe avatkozik .

címerezőtáborban megismerkedtünk Otte-val. ő is nagy irredenta volt, ahogy akkor mi is, ami apám szellemi öröksége és erdélyiként szinte kötelező volt. csak aztán én tovább tanultam, ahogy a vicc mondja...

de Otte nagyon jó gyerek volt, kitetovált minket öcsémmel, bár akkor mérg nem volt díjnyertes mester.

szóval apám hirtelen felindulásból őt is elhívta velünk az utolsó közös nyaralásunkra. felmentünk a három fiú, és apám a Madarasi Hargitára. felvertük a sátrat a hegy oldalába. öcsém felhozta a Simson segédmotorját is. találtunk a hegyen egy sima, nagy, fehér placcot, ahol addig motoroztunk körbe-körbe, amíg le nem üvötött egy helyi alak minket onnan. kiderült, hogy a hegyi sósivatag igazából egy kaolin meddőhányó, és az eső mély árkokat tud vájni a felszín alá. ha oda beszakadunk, akkor nincs az a mentőkutya, aki kihoz.

egyik este felmentünk Hargitafürdőre diszkóba. hárman egy motorral. öcsém fordult velünk, értünk. egy csűrben volt a diszkó, mi csendesen mulattunk, nem akartuk hergelni a helyi erőket. ezt azzal hálálták meg, hogy mire kimentünk, a motor minden csövét elvágták és a tank tele volt földdel. így gyalogosan, a motort tolva indultunk le az éjszakában. a több kilométert a fák és a csillagtalan éjszaka miatt teljes sötétségben kellett megtegyük. az első pár száz méter után öcsém az árokban kötött ki, ami magashegyen 2m mély és betonozott volt, a motor kormánya keresztben fennakadt és úgy lógtak együtt lefelé. ezután egyikőnk ment elöl tapogatva az utat és a hangját köbettük. leértünk.

egyik reggel apam azzal keltett bennünket, hogy eltűnt a hazaútra szánt benzinpénz. az öcsém volt az elsőszámú gyanusított, lévén, hogy volt már ilyen priusza, apám összecsomagolta a cuccát és kidobta a sátorból. fel is út, le is út. Otte szolidaritásból vele tartott, én apámmal maradtam, hogyha észhez tér, legyen összekötő. 

öcsém és Otte elindultak a hegynek gyalog. az éjjel egy szerkezetkész hegyi nyaralóban érte őket. hajnalban óriási köd volt, az orrukig sem láttak, de arra ébredtek, hogy a ködből egyszercsak lassú patadobogás hallatszott, majd egy óriási alak vált ki. egy fehér ló jelent meg a "nappali" közepén, megszaglászta a hálózsákjukban reszkető srácokat, majd, mint egy jelenés, továbbállt.

később apám megtalálta a pénzt valahova becsúszva. az amnesztia nem volt teljes, így én csatlakoztam a fiúkhoz, fogtuk magunkat és átvonatoztunk a nagyszüleinkhez.

ui.: Jankovics Marcell amúgy szerinem korszakos zseni volt, aki a kommunista cenzúra miatt csak rajzfilmekben élhette ki a tehetségét. 1:30 alatt a meséivel még egy felnőttnek is életreszóló traumát volt képes okozni.

volt egy osztálytársam, hívjuk B.-nek. B. egy érzékeny, zavart srác volt a gimiben, zűrös családi háttérrel. senki nem barátkozott vele, én igen, talán pont ezért.

B. részt vett egy több napos Reiki táborban. amikor visszajött, elmesélte, hogy megtanulták az univerzum energiáit a saját céljaikra használni. elkérte a szemüvegemet, megfogdosta, fehér energiát vezetett belé. megkérdezte, hogy jobban látok-e vele. hát, nem éreztem változást. elmesélte, hogy egy hosszabb tisztítókúrába kezdett, ahol kiszorítja magából a fekete, negatív energiákat, amik a mellkasa közepén távoznak. én elég szkeptikus voltam ezekkel kapcsolatban.

de B. hamarosan meggyőzött.

kémia órán ültünk egymás mellett. B. feje elkezdett hátra-hátra bucskázni. először csak kicsit, mintha a tábla tetején látna valami érdekeset, majd egyre jobban. B. küzdött, izzadt, megfeszült, majd a feje lassan az iskolaszék támlája felett hátragörbülve a hátsó padon koppant. igyekeztem visszasegíteni, de iszonyatos erő taszította. 

kínunkban lefektettük a földre, kinyújtóztattuk. a tanárnő teljes sokkban volt, sírt. hívtam a portáról a mentőket. a mentősök kiröhögték B.-t, felültették, de ahogy elengedték B. ültéből visszacsapódott a padlóra, betörte a fejét.

bevitték a zártosztályra. többször meglátogattam, én ismerősként jártam akkor már az intézményben. rajzoltatták, B. rajzai egy óvodás szintjén voltak, kielemezték a kisházat, napocskát, színezést, térkitöltést.

jópár hét után édesanyja könyörgésére visszavették a suliba, jó tanuló volt, szép eredménnyel érettségizett.

remélem jól van.

azt beszéltük a kis feleségemmel, hogy ez a midlife crisis nem is kéne létezzen. nekünk már rég halottnak kéne lennünk.

1900 nem volt olyan rég, 120 éve, akkor volt a férfi átlagéletkora 35 év, a nőké 37.

gyakorlatilag 2 életet kell élned, de abban a testben, szociális/kulturális közegben, ami 35 évre volt kitalálva.

a hivatásod/munkád 20 év volt, nem 40-50. a holtodiglan szintén. nyugdíjról nem is hallottak, de ezt el is felejthetjük, mert 10-20 év és úgysem lesz.

nekem a midlife crisis nem is azért döbbenet, mert még "annyi mindent nem próbáltam még" hanem inkább, hogy még kb. ennyi hátra van, ami bizony semmilyen tekintetben nem lesz könnyebb, de az erőm fogy, a testem egyre kevesebbre képes, és mégis... 

sosem értettem a videojátékokat sem, miért kell minden egyre nehezebb legyen? nem elég, hogy jól eljátszom, muszáj mindig megfeszülni?

nekem ez a 3. csaladnevem.

egyszer gimnazista koromban apam megvaltoztatta. visszakerte a "nemesi Y-t" a nevünk vegere, amit a romanok elvettek az anyakönyvezesnel. nemessegünk regen nem volt, becsületünk tan sose, de Y, az lett.

azt mondta Finta Jozsef, hogy ezzel a nevvel sokra viszem. nem vittem. a nevet se tovabb, sokra se.

apamnak megjelent egy "eletrajzi ihletesü" könyve. ami egyreszt szuper, mindenki meg kene irja az eletet, hogy a gyerekek lathassak, erthessek az elözö generaciokat. masreszt kitünö korkep egy kifejlett pszichopatarol. harmadreszt kiderül, hogy a stilus nem jar együtt az inteligenciaval, azaz az irashoz feltetel, hogy 10.000 könyvet elolvass, de nem elegendö. na, itt mar mint "kakukkfioka" szerepeltem. apam nem jelent meg nevvel, de minden csaladtagja beazonosithatoan es igencsak, mondjuk ugy, "szubjektiven" abrazolva igen. kakukkfioka? pont ugy nezek ki mint apam, ugyanolyan betegsegeim vannak, ugyanazon adottsagaim... legyen.

35 eves koromban beideztek a birosagra.

az apasag velelmenek megdöntese ügyeben ideztetett be apam. anyam II. rendü alperes. kerestem egy ügyvedet, hogy anyam ne kelljen megjelenjen es hogy jogi segitseget kapjak. nem kaptam. együtt olvastuk a redndeleteket, nem nagyon van erre precedens. rendeletileg az apasagot a születes utani elsö evben lehet megkerdöjelezni kiscsillag: barmikor, ha olyan uj es döntö informacionk van, az informacio megszerzesetöl szamitott 1 even belül.

indoklas: apam szeretne bekeben meghalni es a nemesi nevet visszavenni.

meg azon a heten elmentem az anyakönyvi hivatalba es felvettem a nagyanyam nevet (vagy persze nagymamam apjaet, ha ugy nezzük, a patriarchatus szemszögeböl). engedelyt kellett kernem a nagyanyamtol!? de megkaptam! ö mindig közelebb allt hozzam lelkileg. a nagyapam halalaig nem bocsatotta meg. mert az ö nevet mar csak a lany unokai vittek tovabb. a patriarchatus...

szoval az elsö targyalason mar nem az apam neven jelentem meg. visszamenöleg megvaltozott a gyerekeim neve is. söt, a felesegem is felvette az uj nevet, empatia es, hogy ne ö legyen egyedül a csaladban mas... respect, meine kleine!

megkerdeztem a bironöt, hogy amennyiben en elveszitem a pert, akkor en viselem annak költsegeit. igen. egy olyan kerdesben, ami 1) engem nem erdekel 2) 35 ev utan, de joilag sincs jelentösege 3) fogantatasomra semmilyen rahatasom nem volt. akkor is. vegül elnyertem a bironö szimpatiajat, ami nem volt nehez apammal szemben, aki következetesen judapestnek nevezte a varost illetve nem arulta el a lakhelyet, hogy a köztartozasai ne lehessenek behajthatoak, amik a ki nem fizetett gyerektartasok miatt halmozodtak fel (a többi magara hagyott) gyerekeivel kapcsolatban. szoval a költsegeket apam szocialis helyzetere tekintettel az allam fizette. köszi adofizetök.

formailag megtamadtam a keresetet, az abban leirtakra hivatkozva allitottam, hogy a per az informacio megszerzese utani 1 even tul indult. meg meg is allhatott volna.

kiegeszitö kereset erkezett. apam a nyomorult szocialis helyzetere hivatkozva tölem eltartast követel. abban a perben, amit ö inditott ellenem, hogy nem vagyok a fia... de kiderült, hogy mivel ö ugy viselkedett jogilag, mint apam, ezert en köteles vagyok öt eltartani. jogilag ugy viselkedett=nem jelent semmit sem. le se szart, 10 eve nem beszelünk, a gyerekek nevelese megosztott volt, gyerektartas nem volt...

mindegy, magyarorszagon az összeolmlo szocialis rendszerre felkeszülve akkor mar jogilag az örökösök voltak kötelesek gondoskodni az öregekröl, legalabbis a költsegek behajthatoak, bar akkor meg ilyen eljarasok nem voltak.

"peren kivül" (ertsd: a folyoson) elmondja nekem, hogy öt tenyleg erdekli a szarmazasom, de penze nincs, a DNS vizsgalat pedig több szazezer forint. de ha belemegyek, visszavonja a kiegeszitö keresetet.

emellett elarulja, hogy sok ezer darabos, valogatott könyvtara most egy kontenerben rohad, mert a "csaladbol senkit nem erdekel es a sakal antikvarusok semmi nem adnanak erte". ha jol ertem, megvehetnem apam könyveit, az öröksegemet(?), hogy az arat beleforgassa az ellenem inditott perbe. de amugy en nem vagyok a "csalad".

tekintve, hogy az apatartas bermikor beadhato ujra, nem sokat nyerhetek az egyesegen, de legyen vege ennek a torturanak, belemegyek.

DNS vizsgalat eredmenye: nem vagyok az apam fia. paff...

anyam, bar meg tiszta, nem nyilatkozik a temaban. mostmar mar nem is fog. megharcoltam egy veszetes csatat egyedül, helyette, hiaba. nem az elsöt.

utohang: egy even belül kapok egy birosagi idezest. apam pereli a feltetelezett ver szerinti apamat, en vagyok a masodrendü. 22,5m HUF karteritest akar az en felnevelesem fejeben, ezt költsegkimutatasokkal es reszben atveteli elismervenyekkel (ha apad ad neked penzt, sose irj ala semmit!) igazolja. a per formai okokbol elutasitasra került.

nem szeretem az uj nevem, de nem is utalom. egy reszem meg a regi nevemen el tovabb.

a nevemtöl valo megfosztas is resze a leckenek. 

"Tyler Durden: A képesség mellőzni... azt ami nem fontos. Nem a munkád vagy. Nem a bankszámlád vagy. Nem a kocsid vagy. Nem a pénztárcád vagy. Nem a rohadt egyenruhád vagy. A világ éneklő-daloló szarkupaca vagy."

hogy a gyerekeim mar ne ertsek hobo-t, cseh tamast, deak bill-t.

hogy az ö nyomoruk mar ne ez a poszt-szocialista magyar nyomor legyen.

hogy uj, emberibb nyomoruk legyen.

hogy harcban essenek el egy jobb ügyert ne nyakig a hugymeleg szennyvizben kapjanak el valami fertözest.

Tanuld meg ezt a versemet 

for my stupid mental health

"1,847 g/l etilalkohol; 97 ng/ml morfin (heroin); 223,3 ng/ml 7-amino-clonazepam; 4,9 ng/ml clonazepam; 2,6 ng/ml alprazolam; 541 ng/ml tiaprid (antipszichotikumok); 7177 ng/ml carbamazepin (antiepileptikum); 5883 ng/ml koffein."

"Tüszurasok, hamfoszlasok, hegek, sulyos agyvizenyö, szivizom tultenges, fejen beverzesek, tüdö mellhartyahoz tapadasa, IV-V jobb oldali bordatöres, gyomornyalkahartya felmarodas, maj zsiros elfajulasa."

itt hagytal minket nyomorultul.

RIP

ne legyen feltamadas, ne legyen vegitelet es ne legyen teremtö. nem kell bocsanat es nem kell büntetes. eleg.

ha nagy leszek ilyen nevjegykartyam lesz (talan a genius azert elmarad majd) 

what should I say???

when you live abandoned in a hostile environment.

hogy öreg koromra leszek anarchista, fiatalkori irredentizmusom utan.

de ket dolog biztos.

ahogy egyre többet latok a kormanyok, vezetök, hatalmasok üzemleiböl, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nagy altalanossagban ne erdemelnek mast, mint kötelet.

ha körülnezel latod, erzed, hogy nincs olyan, hogy orszag, meg nemzet. a hatalmasok felosztottak a földet parcellakra, ahol ök szedik az adot. barmikor elküldenek teged harcolni az ö parcellajukert. de neked nem mindegy, ki szedi az adot? a közepkorban a földesur megvaltoztatta a vallasodat, nyelvedet, attelepitett... de en nem fogom a frontra küldeni a fiamat a földesurert! 

nem tökeletes a demokracia sem, de megvan az eselye, hogy legalabb 4 evente kicsereld a földesurakt. ha nem adod fel az eselyed persze önkent es dalolva, 2/3-os aranyban.

a nagycsalad a legserülekenyebb csoport, mert gyakran csak az egyik fel a keresö, sok ehes szajra. öket eladositani, nekik hosszutavu kölcsönt felvenni az egyik legkockaztosabb dolog.

az uzsorasokkal is jobban jarsz. 

Negyven alatt bármennyi alkohol káros (link)

sosem gondoltam volna gyerekkoromban, hogy ennyi alkoholista lesz/van, a környezetemben, munkatarsaim között, a müvelt "felsöbb osztalyokban", mindenhol.

es igenis, napi egy sör, 2 pohar bor, bizony alkoholizmus, az alkohol idegmereg, erös oxidans, mindent eleget. nesze neked antioxidans C-vitamin.

nincs ember, aki elöször megkostolja a rövideket, es azt mondja, hogy ilyen finomat bizony soha nem ittam! a rothadt szölö penesz mellekizzel. gyömölcsös, persze, emlekzetet ra, nana, abbol rothasztottuk. ra kell szoktasd magad, majd kierzed a kevesbe rettenetes "minöseget" a nagyon rettenetestöl. peer pressure.

nem akarok kepmutato lenni, en is "vittem tulzasba az alkoholfogyasztast" de szar volt. az elejen nem, egy nem, de aztan igen, meg meg aztan meg nagyon. meg egyaltalan. miert menö ez? miert nem mondjak meg neked gyerekkorodban, hogy bazz, oraisi energiat ölsz bele, hogy fejleszd az agyadat, a legfontosabb eszközödet, fegyvered, erteked, közben meg ölöd bele az alkoholba magad. 

hogy van az, hogy a borszölöt termöterülete MO-on 62,000 hektar? 620,000,000 m2? (buza: 1,000,000 hektar). csak, hogy bort termelhess? ami nem taplalek, nem ertekes, csak kultura.

ebben a muszlimokkal vagyok. inkabb ne lenne kicsi sem, mint ez az önpusztitasdi.

az alcsuti arboretum olyan tipikusan magyar törtenet.

a parkban kihelyezett ismeretök szerint Jozsef Nador hajdan csaladi birtoknak szanta a Habsburgok magyar aganak. ö epittette a kastelyt, majd a parkot. az Arboretum ötlete onnan is jött, hogy a helyi magyar födesurak feszt panaszkodtak, hogy ezen a földön nem lehet jol gazdalkodni, nem terem semmi. Erre a Nador a hegyvidekitöl kezde az alföldekig mindenfele faunat betelepitett es viragoztatott, hogy a semmirekellök a csodajara jartak.

valahogy amiutan `44-ben a Habsburgok menekülni kenyszerültek a kastelyt allamositottak, majd leegett, a köveit szethordtak, a palmahaz tönkrement, az allatkert megsemmisült. most csak a füvet nyirjak, minimalis fenntartas törtenik, a tavak iszaposodnak, minden rothad, de a maradek meg igy is szep, latni a letünt korok pompajat, az orias fakat es eleganciat.

erös kontraszt a stadionhoz, kisvasuthoz, Hatvanpusztahoz, golfpalyahoz kepest.

nem tudok szabadulni a gondolattol, hogy a Nadornak igaza volt.