bocsi, a szakdogámat írom. de jó lett, ha valakit érdekel! gyorsan kicsit írok, tanulás helyett.

néztem a dokikat, és ott mondták, hogy az összeillő pároknak sem könnyű. ők is megszenvedik ugyanazokat a stációkat, mint a nem összeillőek, csak ők közben nem teszik tönkre egymást... hát igen, senki sem ígért rózsákat.

olvastam a Magyar Narancsot. nem nagyon szoktam, meglehetősen érdektelen számomra. de Salamon János kis esszéje tetszett:

"Inspiráló lehet például a nagy német költő, Heine felismerése, miszerint a csendes belső derűhöz az embernek nem kell több, mint egy szerény, zsúpfedeles lak, egy jó ágy, a kamrában friss tej és vaj, az ablakban virág, az ajtó előtt néhány sudár fa, és ha Isten teljessé akarja tenni a boldogságát, akkor megadja azt az örömöt, hogy azokról a fákról az ember hat vagy hét ellensége lógjon."

"A modern civilizált közösségi lét szinonimájává vált liberális demokrácia azonban Rousseau idealizmusa helyett a Thomas Hobbes-féle realpolitik talajára épült, vagyis arra a felismerésre, hogy a másokkal való együttélés sohasem lehet derűs, legfeljebb tartós (vérfürdőmentes). Mert eredeti állapotában sem az ember, sem az élete nem jó. A történelem és társadalom előtti természetes lét "magányos, szegény, cudar, brutális és rövid". A közös létünk tartósságának záloga tehát nem valamiféle kölcsönös filantrópia, hanem az eredeti cudarságunk és brutalitásunk féken tartására tett folyamatos, kollektív erőfeszítés. Hogy természetes és ártatlan (mert szívből jövő) agresszivitásunk milyen félelmetes akadálya a civilizációnak, az abból látható a legvilágosabban - mondja Freud -, hogy elfojtása legalább annyi boldogtalanság okozója, mint az agresszivitás maga."

hát igen. érdekes állat az ember...

erős ösztönökkel, de fejlett aggyal. szabályokat hozunk, hogy megelőzzük a káoszt, biztosítsuk saját biztonságunkat, gyarapodásunkat, de ezen szabályok betartása mély és nehezen oldható frusztrációkat okoz, mely alig engedi élvezni a gyümölcseit.

aztán néha a frusztrációk kitörnek. egyénileg csak heves gesztikulálásban az autópályán, társadalmilag komolyabb katakizmákban, mint Ruanda, ahol csekély 1,5 millió embert gyilkoltak meg a polgárháborúban 90 óta...

nem is tudom, hogy a civilizációra mennyire lehetünk büszkék (a technológiai fejlődét kivéve) annyira törékeny kis máz.

rajtam meg amúgy sem vastag. a múlt héten valaki önös kis hülyeségek miatt rugdalta éjjel az ajtóm, így ébresztve. hát... túléltem. ő is. mindaddig könnyű megadni a tiszteletet, amíg az kölcsönös, de ha ez nem áll fent, bizony sok a frusztráció, mely kifelé törekszik. akkor derül ki, mennyire vagyunk civilizáltak.

valahogy úgy látom, hogy nő a feszültség. kéne egy szelep.