szikra

még amikor az első gyerek kicsi volt, a barátainkkal kimentünk sétáltatni a Gellért-hegyre. arra lettünk figyelmesek, hogy az utcán egy férfi fekszik, felette egy igen nagy kutya áll. odamentünk segíteni. a kutya egy jóindulatú dán dog volt aki bárgyún figyelte a gazdáját, egy vékony, alacsony kis…

van egy elméletem, amit régóta figyelgetek: a sorsom dramaturgja egy lusta, slampos fráter. ha eszébe jut valami, akkor azt rögtön egymás után többször is felhasználja, beleszövi az életembe. mindig csak a remake. blokkokból építkezik, és ugyanazt a blokkot újra és újra beteszi. nemrég eszembe…

egyszer olvastam és nem megy ki a fejemből, hogy a bábban a rovarok nem növesztenek maguknak lábakat, kitinpáncélt ilyesmit a lárva testére, hanem az egész állt elfolyósodik. ELFOLYÓSODIK! megmarad a szív, az idegrendszer, pár dolog, ami már korán kialakult és úgy véljük, hogy megőrzik az…

az egyik kedvenc helyen mind közül a kolozsvári állattani múzeum! 1859-ben nyitott, és olyan, mintha azóta sem nyúltak volna hozzá. mint egy rég elvarázsolt kastély állatokkal zsúfolt kertje, amelyek történetesen diorámkban merevedtek örök álomra.  19. századi pedantériája és tudományossága…

tudod mi az a növekedési ugrás? a gyerekeknél a fejlődés nem folyamatos, esznek, de egy ideig valamiért nem gyarapodnak. készülnek, feszülnek bennük a belső késztetések, nyűglődnek, szenvednek, majd hirtelen megjelenik valami olyan képesség, ami eddig nem volt ott. mászik, új foga nő, feláll,…

amíg nem olvastam Marquez könyvét mindig azt hittem, hogy a cím arra utal, hogy valahogy mindig egyedül vagyunk végül. a fejünkben, a saját világunkban. aztán azóta, hogy elolvastam, bizosan tudom, hogy nem nekem való a latin mágikus realizmus. meghalt a nagyapám. több mint kilencven évesen, nehéz,…