tudod mi az a növekedési ugrás? a gyerekeknél a fejlődés nem folyamatos, esznek, de egy ideig valamiért nem gyarapodnak. készülnek, feszülnek bennük a belső késztetések, nyűglődnek, szenvednek, majd hirtelen megjelenik valami olyan képesség, ami eddig nem volt ott. mászik, új foga nő, feláll, kimondja az első szavait. egyik lépcsőfok a másik után.
aztán egy ideig, bár csinálod, készülsz rá, szenvedsz, de mintha nem felfele haladnál, nem leszel több, csak odébb. megcsinálod a középiskolát, egyetemet, karriert.
aztán mintha az öregedés is ilyen lenne. nem felfelé lépdelsz, már esel. amíg zuhansz, nem is tűnik fel, csak mikor koppansz a fokokon és akkor veszed észre, hogy megint lejjebb kerültél.
elveszíted egy képességedet. elveszíted egy családtagodat. elveszíted a státuszodat. kopp-kopp egy-egy lépcsőfok.
de észre kell vedd őket, meg kell élned őket, mert ez lesz az életed.
az út maga a cél. bullshit. csak a célokra emlékszel majd. sok kis célra. egy-egy nagyra. sem a fejlődésre sem a zuhanásra nem emlékszel majd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.