szikra

címerezőtáborban megismerkedtünk Otte-val. ő is nagy irredenta volt, ahogy akkor mi is, ami apám szellemi öröksége és erdélyiként szinte kötelező volt. csak aztán én tovább tanultam, ahogy a vicc mondja...

de Otte nagyon jó gyerek volt, kitetovált minket öcsémmel, bár akkor mérg nem volt díjnyertes mester.

szóval apám hirtelen felindulásból őt is elhívta velünk az utolsó közös nyaralásunkra. felmentünk a három fiú, és apám a Madarasi Hargitára. felvertük a sátrat a hegy oldalába. öcsém felhozta a Simson segédmotorját is. találtunk a hegyen egy sima, nagy, fehér placcot, ahol addig motoroztunk körbe-körbe, amíg le nem üvötött egy helyi alak minket onnan. kiderült, hogy a hegyi sósivatag igazából egy kaolin meddőhányó, és az eső mély árkokat tud vájni a felszín alá. ha oda beszakadunk, akkor nincs az a mentőkutya, aki kihoz.

egyik este felmentünk Hargitafürdőre diszkóba. hárman egy motorral. öcsém fordult velünk, értünk. egy csűrben volt a diszkó, mi csendesen mulattunk, nem akartuk hergelni a helyi erőket. ezt azzal hálálták meg, hogy mire kimentünk, a motor minden csövét elvágták és a tank tele volt földdel. így gyalogosan, a motort tolva indultunk le az éjszakában. a több kilométert a fák és a csillagtalan éjszaka miatt teljes sötétségben kellett megtegyük. az első pár száz méter után öcsém az árokban kötött ki, ami magashegyen 2m mély és betonozott volt, a motor kormánya keresztben fennakadt és úgy lógtak együtt lefelé. ezután egyikőnk ment elöl tapogatva az utat és a hangját köbettük. leértünk.

egyik reggel apam azzal keltett bennünket, hogy eltűnt a hazaútra szánt benzinpénz. az öcsém volt az elsőszámú gyanusított, lévén, hogy volt már ilyen priusza, apám összecsomagolta a cuccát és kidobta a sátorból. fel is út, le is út. Otte szolidaritásból vele tartott, én apámmal maradtam, hogyha észhez tér, legyen összekötő. 

öcsém és Otte elindultak a hegynek gyalog. az éjjel egy szerkezetkész hegyi nyaralóban érte őket. hajnalban óriási köd volt, az orrukig sem láttak, de arra ébredtek, hogy a ködből egyszercsak lassú patadobogás hallatszott, majd egy óriási alak vált ki. egy fehér ló jelent meg a "nappali" közepén, megszaglászta a hálózsákjukban reszkető srácokat, majd, mint egy jelenés, továbbállt.

később apám megtalálta a pénzt valahova becsúszva. az amnesztia nem volt teljes, így én csatlakoztam a fiúkhoz, fogtuk magunkat és átvonatoztunk a nagyszüleinkhez.

ui.: Jankovics Marcell amúgy szerinem korszakos zseni volt, aki a kommunista cenzúra miatt csak rajzfilmekben élhette ki a tehetségét. 1:30 alatt a meséivel még egy felnőttnek is életreszóló traumát volt képes okozni.