azt beszéltük a kis feleségemmel, hogy ez a midlife crisis nem is kéne létezzen. nekünk már rég halottnak kéne lennünk.
1900 nem volt olyan rég, 120 éve, akkor volt a férfi átlagéletkora 35 év, a nőké 37.
gyakorlatilag 2 életet kell élned, de abban a testben, szociális/kulturális közegben, ami 35 évre volt kitalálva.
a hivatásod/munkád 20 év volt, nem 40-50. a holtodiglan szintén. nyugdíjról nem is hallottak, de ezt el is felejthetjük, mert 10-20 év és úgysem lesz.
nekem a midlife crisis nem is azért döbbenet, mert még "annyi mindent nem próbáltam még" hanem inkább, hogy még kb. ennyi hátra van, ami bizony semmilyen tekintetben nem lesz könnyebb, de az erőm fogy, a testem egyre kevesebbre képes, és mégis...
sosem értettem a videojátékokat sem, miért kell minden egyre nehezebb legyen? nem elég, hogy jól eljátszom, muszáj mindig megfeszülni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.