szikra

az egyik kedvenc helyen mind közül a kolozsvári állattani múzeum! 1859-ben nyitott, és olyan, mintha azóta sem nyúltak volna hozzá. mint egy rég elvarázsolt kastély állatokkal zsúfolt kertje, amelyek történetesen diorámkban merevedtek örök álomra. 

19. századi pedantériája és tudományossága elvarázsol, és feledteti, hogy azért a gyűjtemény öregszik, a kitömött állatok kopnak, romlanak, jócskán ráférne az apanázs.

 így is óriási, hogy fennmaradt, ha belegondolunk milyen 160 év volt ez. egy sztorit tudok, az oroszok állítólag leitták a szeszt az egyik nagy polipról. balkáni habu szaké (kígyópálinka).

 én mindig nyáron mentem, mivel akkor nyaraltunk odahaza és szinte sosem volt rajtunk kívül senki. a múzeum az egyetem része, bemész az egyetemre, becsöngetsz egy nagy kétszárnyú ajtón, valahonnan egy csigalépcsőn előkerül egy köpenyes biológus, elkéri a minimális belépőt és beenged, majd bezárja mögötted az ajtót. és bolyonghatsz az alvó halott világban.

 egész kiskorom óta járom, minden évben, ha tehetem, de az utolsó alkalom már jópár éve volt. mindig is élveztem, pedig klasszikus tudományos gyűjtemény, torzszülöttekkel, kétfejű birka csontvázzal, valódi emberi embriókkal. egyszer rázott csak ki a frász, amikor anyukám karjába vett, hogy közelebbről vizsgálhassam a kolibrik kis fáját, majd egy hirtelen mozdulattal megfordított és szemben álltam egy ágaskodó jegesmedvével.

egyik utolsó látogatásomon az egyik sarokban, egy kitömött emu alatt 2 döglött újszülött kiscicát találtam, szárazra szikkadva, feltételezhetően az egyetem parkjában kószáló rengeteg macska szerencsétlen gyermekeit. nem tudtam nem arra gondolni, hogy a kicsik mintha csak alkalmazkodtak volna a környezethez. beilleszkedtek.