volt egy osztálytársam, hívjuk B.-nek. B. egy érzékeny, zavart srác volt a gimiben, zűrös családi háttérrel. senki nem barátkozott vele, én igen, talán pont ezért.
B. részt vett egy több napos Reiki táborban. amikor visszajött, elmesélte, hogy megtanulták az univerzum energiáit a saját céljaikra használni. elkérte a szemüvegemet, megfogdosta, fehér energiát vezetett belé. megkérdezte, hogy jobban látok-e vele. hát, nem éreztem változást. elmesélte, hogy egy hosszabb tisztítókúrába kezdett, ahol kiszorítja magából a fekete, negatív energiákat, amik a mellkasa közepén távoznak. én elég szkeptikus voltam ezekkel kapcsolatban.
de B. hamarosan meggyőzött.
kémia órán ültünk egymás mellett. B. feje elkezdett hátra-hátra bucskázni. először csak kicsit, mintha a tábla tetején látna valami érdekeset, majd egyre jobban. B. küzdött, izzadt, megfeszült, majd a feje lassan az iskolaszék támlája felett hátragörbülve a hátsó padon koppant. igyekeztem visszasegíteni, de iszonyatos erő taszította.
kínunkban lefektettük a földre, kinyújtóztattuk. a tanárnő teljes sokkban volt, sírt. hívtam a portáról a mentőket. a mentősök kiröhögték B.-t, felültették, de ahogy elengedték B. ültéből visszacsapódott a padlóra, betörte a fejét.
bevitték a zártosztályra. többször meglátogattam, én ismerősként jártam akkor már az intézményben. rajzoltatták, B. rajzai egy óvodás szintjén voltak, kielemezték a kisházat, napocskát, színezést, térkitöltést.
jópár hét után édesanyja könyörgésére visszavették a suliba, jó tanuló volt, szép eredménnyel érettségizett.
remélem jól van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.