ez most este egy beszélgetéskor jutott eszembe:
amikor kicsi voltam Romániában a bezúzott magyar könyvekből csinálták a WC papírt (most is abból csinálják, mindenhol, csak másképp válogatnak). de nem zúzták elég finomra és néhol töredékeket, de helyenként egész szavakat el lehetett olvasni. lenyűgözött, órákig böngésztem. az volt az érzésem, hogy valami hatalmas tudás van beledolgozva abba a tekercsbe, csak én nem tudom elolvasni. (amúgy is nagy könyv-buzi vagyok, írtam már)
na így vagyok mostanában magammal is. néha elkapok egy-egy tiszta gondolatot, képet, de valahogy nem áll össze az egész fejben. sokat kell még nézni, forgatni, hogy megértsem.
csak rájöjjek, mielőtt a WC-ben végzi! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.