(tfh) hogy mostanában "párkeresőben" vagyok (az "álláskereső" mintájára) van bennem kapcsolati potenciál. volt alkalmam pár/néhány/sok (nézőpont kérdése) lánnyal találkozni. sajnos, mert én EGYel szerettem volna. na mindegy, értem én, nehéz dolog ez, a legtöbbnek sosem sikerül, köszi mindenkinek mindent. (ez amúgy külön blogot megérne, annyi mindent tanultam)
de azt vettem észre, hogy a kapcsolatban az én viselkedésem mennyire erősen függött a partnerem viselkedésétől. ennyit a kialakult személyiségről és egóról. pedig még nem is vagyok egy kifejezetten kialakulatlan jellem.
tény, a világban olyan kevés dolgot uralunk, hogy viselkedésünk, személyiségünk nagy része reakció. sokan sokféleképpen, de csak reagálnak. gondold el, mikor úgy felidegesítenek, megrémítenek, elszórakoztatnak, hogy te sem ismersz magadra...
na azt azért túlzásnak tartom, hogy mindegy ki van melletted, de gondolj bele, hogy amikor utál valamit a párodban, vajon nem te provokálod-e...
hamár személyeskedünk, teszek ide egy képet, amikor írok tök frankó árnyékot vet a falamra a kinti közvilágítás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.