most keveset írtam, mert volt valaki(kik) akik meghallgattak. drukkoljatok, hogy sokat legyek egyedül, ha olvasni akartok.
tényleg vajon az írók írók lennének, ha megértené őket valaki, úgy igazán? lehet, hogy a legnagyobb gondolkodóinknak volt egy jó barátjuk, egy megértő társuk, aki azt mondta: aha, igazad van, puszi a fejedre. és sose tudjuk meg!
van egy ilyen elméletem, hogy a legjobb költők szenvednek. meg hogy az elégedett emberek nem viszik előre a világot. persze kérdés, hogy az "előre" jó irány-e...
ja igen, a "kirohanásomhoz" volt még pár gondolatom:
onnan lehet tudni, hogy a jó és rossz csak egy közösségben elfogadott szabályok szerint létezik és nem objektív, hogy próbálj meg megítéli egy embert, aki teljesen egyedül van a világon! ő most jó vagy rossz?
sőt, ha jól meggondolod, a hülye antropomorf világnézetünkben az emberen kívül nem is nagyon lehet rosszat, gonoszat tenni. szóval lehet gonosznak lennei egy kővel? az eperrel? cicával már lehet, de miért, mert megszemélyesítjük! a környezetszennyezés sem azért rossz, mert oda a tenger, hanem, hogy az a többi embernek, a gyerekeinknek rossz.
önzés az élet alaptulajdonsága: gondolj bele, hogy a gyermekeid, akiket első sorban szoktunk említeni, azok között akikkel önzetlenek vagyunk (még fel is áldoznánk magunkat akár) azok a mi döntésünk alapján jönnek a világra. nem kérik, nem választják. ecce homo
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.