nem írtam rég, azért mert nem gondolkodtam. nem volt kedvem, nem volt min.
meg rámszóltak. rámszóltak a 188. oldalon. elszégyelltem magam. valahogy így:
"MIÉRT AKARJA MINDENKI KIFEJEZNI MAGÁT?...Mindenki szeretné meghódítani a világot, és meggyőzni a többieket; hát előcibálnak szavakat, vagy színeket pacsmagolnak a vászonra, tárgyakat találnak ki...Szüntelenül harcolnak egymás ellen, és aztán azt mondják, én csináltam ezt, én, én, én, szebb vagyok mint te. Lehetséges-e szerinted, hogy az ember eljusson odáig, hogy nem fejezi ki magát?...Az a borzasztó, hogy az ember látja a háborút, látja az egész komédiát, az egyént, aki azért harcol, hogy rákényszerítse magát a többiekre, és okádni szeretne, el szeretne tűnni, semmivé válni, és aztán rajtakapja magát, hogy ezt is azért csinálja, azért ítéli el, mert szeretne más lenni, és akkor megette a fene az egészet, lehetetlen világosan látni." J. M. G. Le Clézio-A háború
jó könyv, nem szól semmiről és mindenféléről szól. kitűnően bánik a szavakkal. még majd idézek, ha érdekel valakit. ilyenek: "A szilárd épületek a földön állnak, minden tonnájukkal ránehezednek. Mindenütt érezni, mekkora fájdalmat okozna a betontalapzatok, vértolulásfoltok a bőrön."
és a négyes szám a kedvence. nekem is.
annyi szépség van, olyan nagy a világ, furcsa vennem a bátorságot, hogy ne nézzem. hogy elfordítsam a fejemet csak egy kis időre, amíg leírok 1-2 sort. ki vagyok én, hogy fontosabbnak gondolom a gondolataimat, mint a világot? hogyhogy fontosabbnak tartom a gondolataimat, mint a tieidet, hogy elvonom róluk a figyelmed?
mi van, ha egyszer kiderül, hogy mindenki ugyanazt gondolja? esetleg időben máskor? hova lesz a nagy egónk, éntudatunk, különlegességünk?
régi alapelvem, hogy mi nem találtunk fel semmit. nem hiszem, hogy bármit hozzáadnánk a világhoz, mint emberiség. bármit tanulhatna tőlünk. még a műanyagok is léteztek előttünk. használjuk, párosítjuk, eltologatjuk a darabkákat, de ennyi.
vajon, képes vagy megérteni valamit, aminek a része vagy? ami összerak téged, és beépít magába, nem szükségképpen bonyolultabb nálad, és képességeidnél?
ismeritek a mondást? ha az agyad olyan egyszerű lenne, hogy meg tudnád érteni a működését, egyszerűségedben már nem lennél képes rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.