hmmm.

kedves naplóm és kedves ellenségem.

furcsa kicsit a dolog. sajnálom, aki halálosan unja a gyári sablonokat. épp nincsen 197x213 pixeles megfelelő képem. nincs képem hozzá.

arra gondoltam, hogy a Vonnegut kitűnő blogger lenne, ha még lenne. (RIP) nem tudom, ő hogy kezdte, de remélem én így.

most olvastam a Börleszk-et, kitűnő. a könyvben ő a testvérének ír. én vajon kinek írjak? mindenkinek aki szereti.

"he-he."

ott írja, hogy mesterséges nagycsaládokat hoz létre a jövőben a teljesen megnyomorodott Amerika akkori elnöke. az egyik legnagyobb gondolat, hogy a családok nem tekinthetik másként a háborút, mint katasztrófa, azonban a nemzetek nem tekinthetik másnak, mint dicsőség.

több családot a világra!

apropó család. van itt valaki valaki, aki vállalja a nevét? fontos az? persze a családnév fontos, de hogy a blogolásnál az-e? baze!

a tematikus blogokon kívül mennyire számít az ismerettség? ha lenne kedvem, átnézhetném a többi blogot. na nem mind, de beléjük kéne nézzek. de egyrészt félek, hogy a sok hülyeség elkedvetlenít, másrészt, hogy a sok okosság szintén. ennyit a bárdolatlan naív művészetről.

nem használok nagybetűket és sajnos nem írok helyesen. nagy áldás nekem a helyesírás ellenőrző. már a gimiben is a folyosón ültem és a Helyesírási szótárt kellet magolnom. esélytelen volt, magolni sem tudok.

sajnálom, ezúton is.

ellenben van rá ideológiám. sok mindenre van, ha nincs, gyártok! szóval úgy  érzem, hogy nyelvünk eszköz, amit céljaink -jelen esetben a minél kifejezőbb információátadás- érdekében használunk. szóval itt és most én annyit használok belőle, amennyit fontosnak érzek. nem vagyok a dogmatizmus híve. érdekes, hogy amúgy alapvetően szabálykövető vagyok. gondolom azokkal a szabályokkal, amelyeket be tudok tartani.