szikra

francba, utálom a hajmosást.

ez onnan jött ide, hogy a legtöbb dolog a zuhany alatt jut eszembe. mint Agatha Christie-nek a mosogatás közben.

kicsi koromban is utáltam. egy nyári munkatáborban (címereztünk keményen) az egyik srác kipróbálta az öntisztulást. hajra. hajrá! hosszú út volt, de tudta, vállalta. igazi pioneer. szóval 6 hétig nem mosott hajat, néha vízzel. gyönyörű haja lett, semmi szag vagy koszosság.

vajon mi mindenhez szokunk hozzá , mert azt mondják nekünk, hogy jó, azután meg már nem tudunk leállni róla?

a jógatanárnőm azt mondta, hogy engedjük el az önsajnálatot. az az egyik leghamarabb megszokható érzés. igen ám, de én ismerem a saját bajom a legjobban. olyan igazi önvájkálósan.

az miért van, hogy nálunk kifejezetten csak nők járnak jógázni, mikor minden jóga alapító férfi volt? talán Indiában a nők nem engedhetik meg a testkultúra és a léleképítés luxusát. elvégre valakinek dolgozni is kell. de a jóga arról (is) szól, hogy felfedezd a korlátaidat. egy amerikanizálódott kultúrában egy férfi nem engedheti meg hogy legyenek korlátai. egy férfi legyőzhetetlen. maximum egy másik férfi által. volt amikor 30%-ot is elérte az órán a fiúk száma. amikor csak 3-an voltunk. de ha ismeritek a jóganénimet, tudjátok, hogy sokat lehet tőle tanulni. kevés számomra példaképértékű emberrel találkoztam, de ő ilyen.

egyáltalán lehet egy NŐ példakép manapság? talán nőknek. de egy férfinak? nem szeretem a férfiakat, mondtam már? majd még fogom.

talán a média (tudjátok, hogy a média többes szám, azaz vagy média vagy médiumok?) nevel minket pesszimistává, de nem tehet mást. természetéből adódóan csak a múltat mutathatja. semmi erőlelátás, semmi fényesebb jövő. az az álmodozóknak való.

én mindig a jövőben élek. egyszer meg kéne tanulnom élvezni a jelent. de nem tudom, mindig jár a fejem, mindig számítok, tervezek valamire. ha eljön, már ugrom is át. nem jó ez, nehezen élvezem a sikereimet. gondolom nyúl voltam előző életemben.

még a délutáni szundikálást is tanulnom kellett. megy már, jelentem.

megkaptam párszor, hogy sokat keverek angol kifejezéseket a beszédembe. lehet, de cool. lámlám, engem sem hagy hidegen az angolszász kultúra. de vajon, ha latint keverek, az cool-abb? mindent utál valaki. mindenkit un valaki. ecce homo. még jó, hogy én olvasom legtöbbet magamat. unom is néha. na nem mintha eltűrném a kritikát. magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el.  /Rostand/