Bombera Krisztinától loptam, az amerikai karácsonyról írt és nekem érdekes volt:
"Azt talán kevesebben tudják, hogy nagy többségük mélyen hívő ember... Hogy a vallás itt mennyire komoly dolog, arról sokat elárul, hogy az amerikaiak arról ugyan már régóta vitatkoznak, vajon egy nőt vagy egy színes bőrű elnököt fognak-e előbb megválasztani, de arról sosincs vita, hogy a jelölteknek hívő keresztényeknek kell lenniük. Ateisták ne is próbálkozzanak!"
nekem ez furcsa innen, kis országunkból, de ugye náluk nem volt 60 év kommunizmus.
sok helyről hallottam, hogy Amerika belülről nézve egész más, mint innen a tenger túloldaláról. hogy sokkal nyugodtabbak, kedvesebbek mint hinnénk. hogy onnan nézve a mi forrongó, kis helyre sűrített, hajszolt Kelet-Európánk nem mindig a gazdag kulturális háttérrel domborít.
Thomas Mann írta, hogy figyeljük meg, egyenes arány van a telek árában és az idő árában. azaz, ahol sokan élnek egy helyen, ott mindenki rohan. tényleg, de vajon miért? amúgy van egy elméletem, miszerint a boldog élethez elengedhetetlen bizonyos terület, hely. ezzel együtt jár, hogy itt a városokban nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán lehet-e boldogan élni. élni lehet, azt tapasztalom, de nem tudom, ez elég-e. a boldogság amúgy nem alapjog és nem létkérdés, de azért nem árt, azt hiszem.
amúgy ezt sosem értettem, hogy az ilyen külföldi tudósítók hogy kerülnek külföldre? kiküldik őket pl. Brüsszelbe, fizetnek neki mindet, csak hogy heti 1-2x bejelentkezzen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.