szikra

az előző témáról jut eszembe:

utálom a külsőség egyeduralmát!

úgy értem, fontos a külső, szeretem a szépet, képes vagyok többet adni egy design dologért (időnként sokkal többet), de nem szeretem, hogy mostanában mindenható lett. nem szeretem, hogy sokan csak (vagy főleg) a külső alapján ítélnek. hogy a szépség az emberi érték mércéje. nem az. véletlen.

ez valami régi ideg lehet nálam, olyan mély, igaziból nem is tudom indokolni. nálunk (gondolom, mert nem is tehettük) mindig az járta, hogy legyél tiszta, rendes, de nem a külső számít. ez annyira berögzült, hogy igaziból nem is szeretem a tökéletesen festő embereket. én sem szeretek tökéletesen kinézni. ha van egy gyönyörű ingem, inkább egy kicsit topisabb gatyót veszek hozzá. nem veszünk könyvet a borítójáért.

én így tüntetek. szeressenek a személyiségemért. akkor inkább.

plusz kialakult egy ellenszelekció nálam. azaz, aki (bankos, üzeletmber, cicamica) túlságosan ad a külsőre, túl meggyőző akar lenni, túl tökéletes, abban nem bízom. a nagyon szépekben sem. 

persze megnézek én is egy szép nőt, de nem jutna eszembe ez alapján választani.

olvastam, hogy a szépség szoros összefüggésben van szimmetriával, és mindkettő a testi és szellemi egészséggel. azaz keressük az egészséges géneket (most abba ne menjünk bele, hogy egy 180cm-es 45 kg-s nő mennyire biztosítéka a fennmaradásnak).

forever rock'n'rolla!

MÁV sztrájk van-e ma?

mennyire jó gyerekek, így karácsonykor. ne is hozd fel.