itt az új Prodigy és jó. (prodigy amúgy = csoda) néztem az omen c. klippet és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon a gyerekek vajon miért olyan gyakran visszatérő elemek a horrorfilmekben? pont a gyerekek? de ha kicsit jobban belegondolok, azt tudom elképzelni, hogy azért félünk a gyerekektől, amiért az ismeretlentől is. nem értjük mi van a fejükben és ez megijeszt.
egy kicsit mindig is furcsa nekem, hogy sokan a gyerekeket nem tekintik embernek. ők "gyerekek". vagy "csak gyerekek". alábecsülik őket. valahogy nem a folyamatot látják ebben, hanem szakaszokat. mintha lenne egy kapcsoló. gyerek-klikk-felnőtt. lehet finomítani: gyerek-klikk-tinédzser-kilikk-felnőtt. pedig aki odafigyel a gyerekekre láthatja, hogy sokszor csak a tapasztalat választ el minket, nem az intelligencia...
ismertem olyan 5 évest, akinek a felfogóképessége (szerencsés véletlen folytán gondolom) meghaladta a szüleiét.
persze ha belegondolok, sokan az öregeket is leírják. Szicíliában és Koreában élnek a leghosszabb ideig az emberek, azt mondják azért, mert mindkét helyen erősen él az "öregek tanácsának" hagyománya. azaz a közösség számára ténylegesen hasznos munkát végeznek és a hasznosság életben tartja őket.
akár azt is mondhatnánk, hogy a nyugdíjkorhatár emelése meghosszabbíthatja az életünket, de sajnos manapság nagyon kevesen érzik közvetlenül, hogy a munkájukra szükség van. néha irígylem a fodrászomat. én is úgy szeretném látni, hogy az én munkámnak örül valaki, ha kész.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.