szikra

osztalykirandulas hetedikes koromban.

akkor kerültünk új iskolába (tekintve, hogy a faluban minden renoménkat apám lerombolta, onnan kivett) és a kirandulásra öcsémet is elvihettük, aki eggyel alattam járt, hogy ne legyünk annyira egyedül. mentünk Zánkára az úttörőtáborba (igazából akkor már ifjusági tábornak hívták). a buszon nem is volt elég hely, így az osztályfőnöknőnk, aki a matektanárunk is volt, és valójában nagyon rendes nő, átadta a helyét az öcsémnek és ő állva utazott. de csak oda, visszafelé átrendeződtek a viszonyok...

amikor megérkeztünk, feltűnt, hogy a busz csomagtartójából megehetősen sok kocka sör kerül kipakolásra, talán más is. a táborban több, kis, 4 szobás faházban voltunk elhelyezve. egyik faházban a fiúk, 2 osztály, másik faházban a lányok, 2 osztály. 

egyik este az osztályunk bevállalós lányai a mi legnagyobb örömünkre átszöktek lámpaoltás után a mi szobánkba, hogy üvegezőset játszunk. de nem voltunk elég diszkrétek, mert valahogy lebuktunk és a lányok hanyatthomlok visszamenekültek a szobájukba. mindenki alvást tettetett. mi már tényleg majdnem aludtunk is, amikor megjelent az ofő néni és bejelenttette, hogy lemont az osztályról... nagy szemeket meresztettünk. mint utólag kiderült, mivel a tanárok nem tudták a szökött lányokat az éj leple alatt azonosítani, nekiálltak, és miden ablak alatt hallgatóztak. a mi lányaink meg éppen kibeszélték, hogy az ofő és a tesitanár viszonyt folytat, amire számos jel utalt.

én mondtam a többieknek, hogy ne izguljanak, láthatóan ivott a tanárnőnk (ami valóban eléggé feltünően így volt) és holnapra majd kialussza. erre megjelent a tanárnő, hogy ő bizony megint hallgatózott, és nem, nem részeg, hogy is képzelem, nem ezt várta tőlem... ciki.

hát eléggé fel voltunk pörgetve, nem tudom, pontosan hogyan, de a másik osztály fiúi, feldühödve a járkáláson és a tűrhetetlen csendháborításon úgy döntöttek, hogy minket ott helyben kicsinálnak. olyannyira, hogy elkezdték ránk törni az ajtót. mindenfélét kiabáltunk egymásnak az ajtón keresztül, majd septiben az ágyakat és a szekrényt odatoltuk az ajtóhoz. kis résnyire tudták befeszíteni, köpködtek befelé, leverték a tok mellől a kapcsolóinkat, egy vas fogassal döngették az ajtót, de végül nem tudtak behatolni. na, hogy ezt hogy nem hallottákk meg a tanerők, azt nem tudom. de mi ott bent már a biztos halálunkat vizionáltuk és biztosítottuk egymást a sírig tartó barátságunkról. Szöszke még saját imádságot is kanyarított szurult helyzetünkre. az ajtót reggelig kiszabadítani nem mertük, az ablak rácsain pisiltünk kifelé, szükség szerint.

reggel már várt az igazgató, aki, ha jól emlékszem saját kocsival jött. engem külön behivatott. ma is hallom, hogy azt mondta, "az, hogy egy felnőtt megiszik 1-2 sört, még nem jelenti, hogy részeg, és igazán nincs szükség rá, hogy mindezt otthon elmeséljem". persze elmeséltem. kaptunk igazgatóit is.

a suliba visszatérve az ofő lemondott, és egy évig más volt az osztályfőnökünk.

egy év után a lányok követséget állítottak fel és visszahívták hozzánk. hajlandó volt visszajönni, ha én az egész osztály előtt bocsánatot kérek tőle (??????). én? miért? de a lányok nem ismertek pardont, nagy volt a nyomás, amúgy sem volt komoly státuszom egy új osztályban, így felálltam, és bocsánatot kértem, hogy a részeg tanárnőmet akkor részegnek neveztem.

 a halál árnyékában mutatkozik meg egy hetedikes igazi jelleme!

(gondolom, abból is hosszútávú következtetéseket lehetne levonni, mi az amit én vicces storynak tartok)