néztem az m2-n a Rókamesét. nagyon tetszett. a sztori inkább bugyutácska és sajnos a végéről lecsúsztam.
a napokban láttam a Casabalca-t is. hasonló a benyomásom.
(ugye tudjátok, hogy a Casabalca-ban hangzott el először a címbeli mondat, és csak erre utal Kusturica?)
hogy mi tetszett közösen bennük? a stílus. az önfegyelem, a tökéletes külső, az udvariasság, a másikra való figyelem, az érzelmek kordában tartásának képessége. ott vannak, de ez kérem az én dolgom. sokszor a ki nem mondott szó hangosabb.
hogy hiányolom én ezt a mai övöltve-sírós, hangosan-röhögős, utcán-kiablós tömegből. emlékeztek még, amikor ciki volt társaságban mobiltelefonálni? lassan már én sem.
hinnéd, hogy ez a mai Amerika ugyanaz az Amerika 60 évvel később?
nem is tetszett a Macskajaj.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.