szikra

Rammstein Rosenrot klippjét. régi nagy kedvenc számom, de nem is tudtam, hogy Erdélyben játszódik a klipp. ebből a számból volt sokáig a mottóm:

"Tiefe Brunnen muss man graben
wenn man klares Wasser will
Rosenrot oh Rosenrot
Tiefe Wasser sind nicht still"

azaz: a mély vizek nem nyugodnak.

mindig úgy gondoltam, hogy minnél többet lát az ember, minnél többet ért, annál nehezebb boldognak lennie. ha nem csak a gyertyádba kapaszkodsz bambán, de látod a sötétet és a kanóc végét, nehéz hinni, hogy majd az utolsó percben meggyújthatsz vele egy másikat. nem azt mondom, hogy nem lehet, csak nehezebb. szerintem.

boldogak (csak) a lelki szegények?

amúgy nagyon érdekes, hogy akár Rammsteint hallgatok, akár Texas-t, KOL-t, CopyCon-t, Harcsa Verust, Prodigy-t, bármit, a kedvenc zenéimnek vannak alapvonásai, amik hasonlóak. szeretem az egyedi erős énekhangot, nagyon fontos a szöveg, és kedvelem az egyszerű ritmusokat. szeretem ha tiszta a zene is és az üzenet is. egyszerű, hiteles...

amúgy nálam nagy jelentősége van a zenében az előadóknak. sokszor csak az előadó miatt hallgatok valamit, pl. a Motörhead, Marley... és fordítva, ha nem hiteles, akkor sokkal kevésbé szeretem, pl. Földes-Hobót, aki nem iszik, nem dohányzik, csak szenved, még ha szépen is. Bill az igen! 

képzeljétek, én németül nem tanultam, leszámítva azt a 0,5 évet a gimiben. de nagyon szerettem a pro7 csatornát (és most is nagy kedvencem). szóval azt néztem németül, sokat, mert ott ment a Simpson család. és egy idő után azt vettem észre, hogy értem. aztán azt, hogy jól értem. azóta olvasni is olvasok németül. persze az írásbeliségem nem az igazi. csak azt akartam ezzel mondani, hogy a TV nem mindig rossz. érteeem?