szikra

már szundikáltam, amikor elkezdtem ezt írni tegnap, járt az agyam, így íráskényszerem lett.

nagyon bántja a fülemet, hogy mostanában mindenki "depressziós" akinek kicsit már rossz kedve van. a depresszió egy jól körülírható idegbaj és akár endogén vagy exogén (belső v. külső okok váltják ki) jó kezelhető. gyógyszeresen. nagyon érdekes azonban, hogy bizonyos neurotranszmitterek (idegsejti kapcsolatok) működési hibája milyen erős viselkedési eltérést vált ki. ilyen egyszerűen belátható, hogy személyiségünk mennyire függ fizikai állapotunktól. itt ne is beszéljek a pajzsmirigy, hasnyálmirigy személyiségbefolyásoló hatásairól...

sokan azt mondják rám, hogy pesszimista vagyok. ez nagyon meglep és nem adok neki helyt. mindenek ellenére én erősen hiszem, hogy lesz jobb, vannak terveim és elérem azokat, csak nagyon keményen kell tolni a szekeret. mi ez, ha nem optimizmus? főleg, ha tudnád, honnan indultam, nem sokan fogadtak volna rám. na nem vagyok hurrá-optimista, minden azért nem lehet jó.

érdekes, hogy én ajándékba, vagy véletlenül nem szoktam kapni semmit, mindenért megdolgozom, mégis szilárdan hiszem, hogy én vagyok a ragazzo fortunato (szerencsegyerek). de, hogy miért? hozzáállás gondolom. viszont a könnyen jött dolgokat, vagy a szerencsés, de töketlen alakokat nem becsülöm. Frodó pl. állandóan kiborít. a magyar népmesékben legalább gyenge, de furfangos a legkisebb királyfi! nem egy törpegyík, akit vonszolnak egész végig!

az igaz, hogy egy ideje nem vagyok túl vidám. (na azért vidámabb vagyok, mint a blogom, egyszerűen azért, mert a zavaró, szekír dolgokról hamarabb lehet írni, mint arról, hogy süt a nap, pedig imádom, csak unnátok most, hogy ilyen szép tavasz van.) de az nem ugyanaz. cinikus meg mindig voltam. ez annak a része, hogy én nem szeretem a torzítást és nem bírom a hazugságot.

sajnos ősszel meghalt a példaképem. felhívtam a családot, amikor már nagyon rosszul volt, de nem mertem ki se nyitni a számat, mert nagyon rosszul álltak a dolgok. és én nem vagyok ez a "úgyis meggyógyul meglásd" típus. szarul áll a helyzet, ez van, nyugodj bele. que sera sera.

nem szeretem az ilyet. ismeritek ti is! "úgyis sikerülni fog!" "megtalálja a folt a zsákját" "nagyszüleink úgyis örökké élnek, ne is beszéljünk róla" stb... namost vagy igen, vagy nem, majd kiderül. mindkettőnek megvannak a valószínűségei. de ha rajtunk múlik, nagyon igyekezni kell, és befolyásolhatjuk az eredményt.

viszont, nem értékelem túl sem a nyereséget, sem a veszteséget, legjobban röhögni szeretek rajta, ált. ezt hívják nálam cinizmusnak.

ahogy az öregek is mondják:

"Veszek egy cigit veszek egy sört, iszok ha valaki fizet egy kört, nincs pénzem nincs nevem, mitől legyen jó kedvem?" - Tankcsapda