ez a 122. bejegyzésem a szikrán!!!

yee!

kiderült, hogy ez egy nekem való hobbi.

amikor elkezdtem, nem nagyon hittem, hogy egy hétnél tovább leköt és nézd, eltelt lassan 6 hónap. átlagban 6-8 látogatóm van egy nap, ami nem tudom, sok-e, de nem ezért csinálom. remélem van akinek tetszik, legalább kicsit, ha nem is annyira jó, mint csinálni. de ha nem, én akkor is ezeket írnám. ezt is úgy csinálom, mint mást, tojok minden kívülálló véleményére (a fontos az az 1-2 belülálló).

sokszor jár rajta az eszem, mit írjak nektek, sokszor keresek képeket direkt ide, vagy írom fel kis cetlikre a jó témákat, nehogy elfelejtsem. valahogy nem érzem, hogy kiírtam volna magam, kifogynék a témákból, inkább az egyik téma hozza a másikat. meg ha nyitott szemmel járkálsz a világban, rengeteg az érdekesség.

és még nem is politizálok, illetve igyekszem nem szexmániás-fallokrata-erotomán lenni (akik ismernek, tudják, hogy ez nálam mekkora nagy dolog) és szót sem ejtek a rabszolgamunkáról.

na majd az egy évet, vagy az 500.-bejegyzést megünneplem!

nem könnyű nekem amúgy jó hobbit találni, mert sajnos a sportok pl. nem kötnek le. nagyon anti-sportos családból származom, rosszul is ment kölyökként, egyszerűen nem szoktam érzeni a "kellemes kimerültséget". egyes játékokat (tenisz pl.) szeretek, a játékért, de én nem vagyok kompetitív. egy csomó kedvelt időtöltésemhez meg kéne egy partner.

szóval én dumálós, agyalós, barátkozós gyerek vagyok, és a blogolás ennek egy részét leköti, még ha egyedül is vagyok. na persze az ölelgetést nem váltja ki, de akkoris. azt szoktam mondani, hogy nekem az emberi kapcsolatok a hobbim. meg a természet. meg a tudomány. meg minden, ami kreatív...

az elején amúgy furin néztem a többi bloggert, 2-3 blogot el is olvastam, nem tetszett. sőt, a naplókat sem szeretem. de aztán rájöttem, hogy engem nem érdekel, mi történik. hanem hogy miért és milyen érzelmeket vált ki. na én ilyen blogot írok.