azért mennyivel méltóságteljesebben néztek ki a férfiak rendes szakállal! én az első gyerek után kezdtem el teljes szakállat növeszteni. ha a feleségem gyermeket növeszt, én is növesszek hát valamit!
alig várom, hogy elég öreg legyek egy Mikulás-szakállhoz, kalaphoz és talán a sétapálcához. talán rejtett tőrrel a markolatban. nem, biztosan rejtett tőrrel a markolatban!
most Tolsztojt olvasok, és szinte félelmetes, hogy az 1800as évek közepén alkotott kisregényeiben mennyire modern és egyetemes, a szereplőket mintha mind ismerném is 2020-ból. a problémáink, az örömeink, az életünk ugyanaz. olyan érdekes, hogy bár Oroszország is messze van (de még milyen messze...) az orosz néplelket sokkal közelebb érzem magamhoz. amerikai írókat ha olvasok, filmeket ha nézek, sosincs ez az azonosulás, azonnali sorsközösség érzésem. amikor meg nézem a tudósítást az aktuális BLM tüntetésről a COVID19 árnyékában, talpig felfegyverkezett tüntetőkkel és ellentüntetőkkel be kell valljam, hogy nem értem sokszor innen őket.
amúgy Tolsztoj nagy pánk volt, a felesége meg fotográfus, ezért maradt fent róla annyi fotó.
apropó, nem is olyan közel. a múltkor megnéztem, hogy hol van a Don-kanyar, ahonnan nagymamám nagybátyja gyalog jött haza. hát, bizony több, mint 1800 km. gyalog, élelem, pénz, minden nélkül. persze, a COVID19 sem kellemes, de azért szeretném, ha ennél nagyobb baja a mi generációnknak nem lenne... nagyszüleimnek ott volt a nagy világválság, a II. világháború, az oroszok, Ceausescu... mi meg sírunk, hogy magas az EUR árfolyam... mindenkinek a maga keresztje.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.