szikra

elgondolkoztam, hogy kéne-e nekem sajnálkoznom, hogy hogy vezetem a blogomat.

nem kéne, de bocsánatot kérni olyan jól tudok! sokat kellet rajta dolgoznom, de most már megy.

őszintébben mint Bart Simson: "Sorry!"

ma hallottam, hogy az igazán intelligens emberek kedvesek. de vajon cél-e kedvesnek vagy intelligensnek lenni?

biztos vagyok benne, hogy az embert az agresszivitása tette uralkodóvá. az intelligenciája csak tettestárs volt. mindenesetre kiemelni minket a majmok közül, az tettestársként is életfogytig. tényleges.

néha jobban örülnék, ha a Bonobók tekintenének fajtársnak.

ők az egyik olyan faj, ami a szociális kapcsolatok erősítésére, üdvözlésre vagy megalázásra is használják a sexet a szaporodáson felül. pont mint mi. illetve nem pont mint mi, mert itt Európában szaporodásra csak elvétve. legalábbis csak nagyon kis százalékban.

a kedvesség elviselhetővé, kedvelté tesz, de vajon ennél erősebb reakciókat vált-e ki? olyan langyosvíz.

apropó langyosvíz, nem szeretem ezt a kifejezést: "Kellemes Karácsonyi Ünnepeket". kellemes, mint a fürdővizem? de a boldogat foglalja az Új Év! nos, ha a boldogságot pillanatnak tekintjük, (márpedig minek is tekintenénk, nagyon lelki szegénynek kell lenni a folyamatos boldogsághoz) akkor a Karácsony inkább lehetne boldog!

tudtad, hogy azért eszünk halat Karácsonykor, mert 24-e, az ünnep előestéje az bizony böjt kéne legyen. nem zabálás. aki felháborodott a blog címén biztos tudta. legalábbis remélem.

mennyire furcsa belegondolni, hogy a világ nagyobbik fele csodálkozva néz a Karácsonyi hercehurcánkra és élvezi a nyarat.

sokat eszem menzákon.

nem azért, mert szeretem, így alakult.

ettem az általános iskolában, a gimnáziumban, az egyetemen és sokszor most is. szemét. nem sértésből (sertésből), de ez tény.

egyszer egy természetfilmben láttam, hogy a ragadozók először a préda belsőségeit eszik meg, így a májat, szívet. a tápérték mellett ezek tartalmazzák koncentráltan azokat a vitaminokat, amik létfontosságúak, hátha közben elverik őket az ebédjüktől. azóta a másodikat eszem előre, abból is a húst. szükségem van minden vitaminra, amit csak a rántott párizsi nyújthat. a levest meg amúgy sem szeretem.

hmmm.

kedves naplóm és kedves ellenségem.

furcsa kicsit a dolog. sajnálom, aki halálosan unja a gyári sablonokat. épp nincsen 197x213 pixeles megfelelő képem. nincs képem hozzá.

arra gondoltam, hogy a Vonnegut kitűnő blogger lenne, ha még lenne. (RIP) nem tudom, ő hogy kezdte, de remélem én így.

most olvastam a Börleszk-et, kitűnő. a könyvben ő a testvérének ír. én vajon kinek írjak? mindenkinek aki szereti.

"he-he."

ott írja, hogy mesterséges nagycsaládokat hoz létre a jövőben a teljesen megnyomorodott Amerika akkori elnöke. az egyik legnagyobb gondolat, hogy a családok nem tekinthetik másként a háborút, mint katasztrófa, azonban a nemzetek nem tekinthetik másnak, mint dicsőség.

több családot a világra!

apropó család. van itt valaki valaki, aki vállalja a nevét? fontos az? persze a családnév fontos, de hogy a blogolásnál az-e? baze!

a tematikus blogokon kívül mennyire számít az ismerettség? ha lenne kedvem, átnézhetném a többi blogot. na nem mind, de beléjük kéne nézzek. de egyrészt félek, hogy a sok hülyeség elkedvetlenít, másrészt, hogy a sok okosság szintén. ennyit a bárdolatlan naív művészetről.

nem használok nagybetűket és sajnos nem írok helyesen. nagy áldás nekem a helyesírás ellenőrző. már a gimiben is a folyosón ültem és a Helyesírási szótárt kellet magolnom. esélytelen volt, magolni sem tudok.

sajnálom, ezúton is.

ellenben van rá ideológiám. sok mindenre van, ha nincs, gyártok! szóval úgy  érzem, hogy nyelvünk eszköz, amit céljaink -jelen esetben a minél kifejezőbb információátadás- érdekében használunk. szóval itt és most én annyit használok belőle, amennyit fontosnak érzek. nem vagyok a dogmatizmus híve. érdekes, hogy amúgy alapvetően szabálykövető vagyok. gondolom azokkal a szabályokkal, amelyeket be tudok tartani.