szikra

épp belenéztem egy régi fekete-fehér filmbe, olyan Karádi-Latabár jellegű volt. nem néztem sokáig, de a központi konfliktus az volt, hogy a szolgáló hazudott valamilyen teljesen irreleváns dologban és gyötörte a lelkiismeret.

nagymamámmal beszélgettem nemrég, ő mondta, hogy milyen szörnyű, régen ha rosszat kívánt valakinek, napokig rossz volt a lelkiismerete, ma meg drukkol a főhősnek, hogy lője már le a gonoszt...

átnevelnek szépen lassan.

1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.
 

a 7 főbűn. megnézve, többségük teljesen általános és elfogadott ma már. a kevélység-bujaság-torkosság támogatott is, fogysztani kell a válságban és jól menjen a White Party.

vajon ez azt jelenti, hogy mondjuk 70 évvel ezelőtt az emberek 80% bejuthatott a mennybe és ma pedig valahol 10-15% körül? persze régen is voltak zsiványok, csak valahogy nem volt ennyire sok, vagy mindennapos. vajon változik a bejutási kritérium?  védőügyvédet nem kapunk, nem hiszem, hogy sok ügyvéd lehet odafent. nem is azt kifogásolom, hogy az emberek bűnöznek, hanem azt, hogy nem is tudják, hogy az rossz, nincs lelkiismeret furdalásuk, nem bánják meg, annyira bevett dolog.

hol lett az erkölcs másodlagos? az, hogy valaki erkölcsös ma is dicséret még?

ejj, de számvetős hangulatban maradtam szilveszter után.

jó beszólás, leírom, mielőtt elfelejtem:

van fantáziám és nem félek használni! igaz -talán épp a sok használat miatt- kicsit piszkos.

Everlast, amióta szólóban zenél egyik legynagyobb kedvencem. szeretem a country mellékszálat, és nagyon ütősek a szövegek. ha nyugdíjas leszek, ilyen zenekart szeretnék a pincémben alakítani.

és amúgy is: STOP THE FIGHTNIG! 

ígérem nem akarok sokat politizálni, de ez azért kikívánkozik.

mit csinálsz egy olyan országban kormányként, ahol válság van, erősen ki kéne fehéríteni a gazdaságot, de nagy kedved igaziból nincs hozzá (erőd sem, meg hát abból van a pénzed, kell a pártfinanszírozás is, meg a nagy cégek szeretete, kicsi a hatalom stb-stb.).

de keseredik a jókedv, halkul a vigasság. kellene a cirkusz, de hol vannak már a gladiátoraink? még hivatalos katonánk se sehol. mondass egy misét? na de nem snassz az egy balos kormánytól?

csináljunk számlatombolát!

ezzzaz!! a szerencsejáték zrt. amúgy is a kirakatcég, a fejős tehén, lassan az egyetlen nyereséges vállalat. meg hát mindenki a lottó 5-östől várja a megváltást. még imádkozni is az ötösért imádkozunk! volt már, hogy csak a lottón 21 millió szelvényt adtak fel!! na kérem, látszik, hol kell itt PR-olni! vicc. építsünk egy aranyborjút és hasra, hátha jobb lesz! mert ugye ellenőrizni, adót csökkenteni, vagy hogy aztnemondjam, rendesen adózni az kérem strapás, meg drága.

lépj be te is a Lottó-várók-irgalmas-testvériségébe! nem kell semmit tenned, csak fizesd az adót a skandináv Odinnak, meglásd jobb lesz és egyszer beléphetsz a sosem látott névtelen milliárdosok Walhallájába. egy ötös mégiscsak jobb jel, mint egy égő csipkebokor. már csak anyagi szempontból is!

a Tankcsapda meg dalolhat:"Az emberek meg néznek/hogy az Isten a pénz lett"

szóval sok szerencsét Magyarország 2009-re, másban miben is bíznánk?

"...én szeretem a táncokat, de nem szeretem az ismeretlen táncokat, csak azokat, amelyek szabályokat követnek, persze, az én szabályaimat." Cohen

ezt én is megfogalmaztam már, de sokkal jobban néz ki, ha van egy " az elején és egy " a végén. mint két kis lépcsőnyi piedesztál, hogy az ember kénytelen legyen távolságot tartani és felnézni rá. pont mint Napólenon koporsója, csak felfele.

hamár nagyság. tudtátok, hogy a legnagyobb általunk ismert csillag a VY Canis Majoris. röpke 2100x nagyobb a napunknál. balami hatalmas nagy. vajon mennyire fontos neki, hogy milyen zoknit veszek fekete cipőhöz? 

ez most este egy beszélgetéskor jutott eszembe:

amikor kicsi voltam Romániában a bezúzott magyar könyvekből csinálták a WC papírt (most is abból csinálják, mindenhol, csak másképp válogatnak). de nem zúzták elég finomra és néhol töredékeket, de helyenként egész szavakat el lehetett olvasni. lenyűgözött, órákig böngésztem. az volt az érzésem, hogy valami hatalmas tudás van beledolgozva abba a tekercsbe, csak én nem tudom elolvasni. (amúgy is nagy könyv-buzi vagyok, írtam már)

na így vagyok mostanában magammal is. néha elkapok egy-egy tiszta gondolatot, képet, de valahogy nem áll össze az egész fejben. sokat kell még nézni, forgatni, hogy megértsem.

csak rájöjjek, mielőtt a WC-ben végzi! :) 

lehet láttátok már, de ha nem, nagyon ajánlom a boston.com 2008-as fotógyűjteményét. idén sem tudtunk nyugton ülni. ez jó is, rossz is.

tegnap adta a Duna. nem néztem meg, mert láttam vagy 10x minimum, de zseniális, ajánlom mindenkinek. és nemcsak azért, mert a főcím 2 perce alatt Scarlet Johansson fenekét lehet csodálni rózsaszín bugyiban, de azért is. nagyon jól érzékelteti a nagyvárosi elidegenedést, hogy mennyire vágyik mindenki egy minimális kommunikációra, kapcsolatra. átérzem.

de nem ezért hoztam ide, hanem mert sosem értettem a magyar címét. "Elveszett jelentés". nekem ebből egy barna akta, egy Pelikán ügyirat jön, ami minden bonyodalom okozója. nektek nem? már többször láttam, amikor elolvastam és elgondolkoztam az angol címen. amúgy nem rossz a magyar sem, mert áttételesen utalhat az élet értelmére stb. de esküszöm mai napig egy iratgyűjtő ugrik be : )

Scarlet itt 19 éves, vagy kevesebb. most 24 és több, mint 30 filmje van. plusz multimilliárdos... eh. de hogy ne fényezzem túl, ahogy nő fel, sokat veszít (a filmben nagyon erősen jelenlévő) kislányos bájából. szép most is, de őt nem a szépségéért szerettem.

ezt nagyon szeretem. mivel nem akarlak nagyon fárasztani titeket fölöslegesen, kiemelem, ami igazán megfogott.

sok fordítást olvastam, ezért eredetiben ez a 2 sor:

If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two imposters just the same:

azaz "dicsőséges győzelem és katasztrófa".

azért pont ez, mert számomra az önuralom mindig is nagyra becsült jellemvonás volt. nincs bennem sok (talán az átlagnál kicsit több), de nagyon törekszem rá. a hideg fejű, higgadt, cool szamuráj/cowboy, akinek nincs mit vesztenie, ez tetszik. az eltávolodás, felülemelkedés el is veszi az ízét a dolgoknak, de tudjátok, hogy a sok fűszer bizony gyomorfekélyhez vezet! nekem a "szenvedélyes" mindig inkább szitokszó volt. nagyon tudom szégyellni magam, ha mérgemben/fáradtságból olyannal kiabálok, aki semminek sem okozója, netán még a szerettem is. a hideg fej, a tiszta, mérlegelő gondolkodás. persze így sem lehet mindig szerencsénk. és ez nem azt jelenti, hogy a tibeti buddhista papok nem dönthetnek úgy, hogy nincs más reményük és nekimennek a kínai katonaságnak puszta kézzel. mindenesetre magát a döntést nem szabadna az érzelmeknek beárnyékolni. 

szóval tartsátok távol magatokat a szélsőségektől!

a monotónia/rutin/változatlanság bizonyos értelemben a boldogság szinonimája. hosszú távon mindenesetre. na most ne a gyári szalagmunkásra gondolj, aki kirobotolja a belét, és egész életében olyat végez, amit utál, hanem a bevett napirendre, arra, hogy tudod, mire ébredsz reggel, a biztos családi háttérre, a kedvelt, szükséges dolgok állandó jelenlétére. persze időnként kell egy kis bungee jumping, de a folyamatos, gyors változás régi barátunk, a félelem (stressz) nagy fegyvere.

a nagy vallások, filozófiák mind ezt a hátteret adják, a változatlanság, öröktől valóság biztonságát. akik katolikusoknak  a szemére hányják, hogy nem változnak elég gyorsan, nem értik az idők szavát, (családtervezés, cölibátus, homoszekszualitás, vagy bármely témában) azok elfelejtik, hogy ez egyben legnagyobb ERÉNYE ennek a világcégnek.

ebből aztán sok minden adódik még. pl. hogy nem szeretem a latinos mentalitást, a kiabáló kommunikációt és a dudát. nem szeretem a nagy felhajtásokat, és népünnepélyeket. nem szeretem, ha valaki röhög, pláne ha sokan röhögnek, vagy hisztérikus, én mosolyogni szeretek, és csendesen magamnak sírdogálni. nem szeretem a soha vissza nem térő lehetőségeket. de szeretem mindezek ellenkezőit.

persze, ahogy egy barátnőm (akivel többet veszekedtünk, mint találkoztunk) pszichomókus nővére megjegyezte, a szélsőségeségektől való iszonyom adódhat abból, hogy volt "szerencsém" bipoláris betegséggel (mániás-depresszióval, konkrétan) találkozni közelről. nos, adódhat.

lámlám, innen látható, kedves olvasóim (tfh. léteztek) hogy mindent szkepszissel, kétkedéssel kell elhinni. gondolkozni, megszűrni, és beilleszteni a saját világodba, még ha néha fárasztó is.

képzeljétek, hazafelé menet felvettem 2 stoppost. igaziból nem stoppost, hanem megálltam a buszmegállóban, és 2 utast lenyúltam a Volán-tól. megérdemelte, mert kimaradt egy busz 24-e délután, amikor mennének az emberek haza. fáztak, örültek, tök jó érzés volt.

vigyetek ti is stopposokat!

erről az jutott eszembe, hogy valahol azt olvastam, aki igazán önzetlenül ad, az névtelenül ad, azaz nem a hírnévért, elismerésért, hanem a jótéteményéért magáért. persze ez nálam nem állt meg, mert megköszönték szépen!

amúgy sem szeretem ezt a sok autót, amikben 1-1 ember ül. meg ezt a kiszámíthatatlan ócska magyar tömegközlekedést. illetve már nem tömeg, hanem közösségi közlekedés. benesz@rjak kérem!

"Közösség: közös élet- vagy munkaviszonyok között élő, illetve közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja." Magyar Értelmező Szótár

Namost amennyiben a közös cél a Moszkva tér, közös eszménk, hogy rá vagyunk kényszerítve a drága, de színvonalon aluli közlekedésre, hát helyben vagyunk. de szerintem a tömeg az jellemzőbb és nem is lenne pejoratív, ha ellátná feladatát, azaz nagy tömegeket juttatna gyorsan a célhoz. sebaj, a PR-nak is élnie kell.

azért mindenki nézze meg mit eszik!

(én fotóztam, látszik, mi?)

(pont egy akkora csoki-Mikit kaptam, mint a szemléltető célú, anatómiailag helyes csontvázam, nem bírtam ki : )

"Egyébként mindenkinek tanácsolnám, hogy írjon, de ne a közönségnek. Naplót, magának. Ha mindennap leül a naplójához, akkor összeszedettebb ember lesz, hiszen ez rákényszeríti, hogy átgondolja a dolgokat. Másrészt bizonyos pszichiátriai segítséget kap önmagához, megspórolhatja a pszichológust."

"Sikeres könyvet úgy lehet írni, ha megpróbálunk olyat írni, ami nekünk tetszik. Ha ez teljesül, akkor van rá esély, hogy másoknak is fog."

Vámos Miklós

sajnos nem olvastam még tőle, de szándékomban van. annak idején a Lehetetlen TV-s szereplése annyira elriasztott, hogy csak lassan, az igen jó kritikák miatt közeledem újra, de óóóvatosan, egy botot tartva előttem. számomra elképesztően irritálóan lassú. persze nem kell egy írónak jó showman-nek lenni, de akkor ne legyen.

az előző témáról jut eszembe:

utálom a külsőség egyeduralmát!

úgy értem, fontos a külső, szeretem a szépet, képes vagyok többet adni egy design dologért (időnként sokkal többet), de nem szeretem, hogy mostanában mindenható lett. nem szeretem, hogy sokan csak (vagy főleg) a külső alapján ítélnek. hogy a szépség az emberi érték mércéje. nem az. véletlen.

ez valami régi ideg lehet nálam, olyan mély, igaziból nem is tudom indokolni. nálunk (gondolom, mert nem is tehettük) mindig az járta, hogy legyél tiszta, rendes, de nem a külső számít. ez annyira berögzült, hogy igaziból nem is szeretem a tökéletesen festő embereket. én sem szeretek tökéletesen kinézni. ha van egy gyönyörű ingem, inkább egy kicsit topisabb gatyót veszek hozzá. nem veszünk könyvet a borítójáért.

én így tüntetek. szeressenek a személyiségemért. akkor inkább.

plusz kialakult egy ellenszelekció nálam. azaz, aki (bankos, üzeletmber, cicamica) túlságosan ad a külsőre, túl meggyőző akar lenni, túl tökéletes, abban nem bízom. a nagyon szépekben sem. 

persze megnézek én is egy szép nőt, de nem jutna eszembe ez alapján választani.

olvastam, hogy a szépség szoros összefüggésben van szimmetriával, és mindkettő a testi és szellemi egészséggel. azaz keressük az egészséges géneket (most abba ne menjünk bele, hogy egy 180cm-es 45 kg-s nő mennyire biztosítéka a fennmaradásnak).

forever rock'n'rolla!

MÁV sztrájk van-e ma?

mennyire jó gyerekek, így karácsonykor. ne is hozd fel.

"Stílus. Szépség. Báj. Ezek számítanak. Ha a macskák úgy néznének ki, mint a békák, akkor észrevennénk, milyen visszataszító, kegyetlen kis rohadékok is valójában." Terry Pratchett

olvastok Pratchett-et? elég kevés magyar fordítás van, de zseniális nyelvi humor :)) csak ajánlani tudom. olyan Galaxis útikalauz, csak gazdagabb. kár hogy nálunk még nincs igazán kultusza.

nem rossz amúgy az idézet, de akárhogyis, itt a végén be kell valljam, imádom a cicákat. rohadékok tény, de annál nagyobb békét semmi nem hoz a házba, mint egy szundikáló cica.

Bombera Krisztinától loptam, az amerikai karácsonyról írt és nekem érdekes volt:

"Azt talán kevesebben tudják, hogy nagy többségük mélyen hívő ember... Hogy a vallás itt mennyire komoly dolog, arról sokat elárul, hogy az amerikaiak arról ugyan már régóta vitatkoznak, vajon egy nőt vagy egy színes bőrű elnököt fognak-e előbb megválasztani, de arról sosincs vita, hogy a jelölteknek hívő keresztényeknek kell lenniük. Ateisták ne is próbálkozzanak!"

nekem ez furcsa innen, kis országunkból, de ugye náluk nem volt 60 év kommunizmus.

sok helyről hallottam, hogy Amerika belülről nézve egész más, mint innen a tenger túloldaláról. hogy sokkal nyugodtabbak, kedvesebbek mint hinnénk. hogy onnan nézve a mi forrongó, kis helyre sűrített, hajszolt Kelet-Európánk nem mindig a gazdag kulturális háttérrel domborít.

Thomas Mann írta, hogy figyeljük meg, egyenes arány van a telek árában és az idő árában. azaz, ahol sokan élnek egy helyen, ott mindenki rohan. tényleg, de vajon miért? amúgy van egy elméletem, miszerint a boldog élethez elengedhetetlen bizonyos terület, hely. ezzel együtt jár, hogy itt a városokban nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán lehet-e boldogan élni. élni lehet, azt tapasztalom, de nem tudom, ez elég-e. a boldogság amúgy nem alapjog és nem létkérdés, de azért nem árt, azt hiszem.

amúgy ezt sosem értettem, hogy az ilyen külföldi tudósítók hogy kerülnek külföldre? kiküldik őket pl. Brüsszelbe, fizetnek neki mindet, csak hogy heti 1-2x bejelentkezzen?

honnan ez a szó?

miért nem hívjuk úgy, ahogy mindig is, hiszen régi jó barátunk: félelem.

már félni sem trendi. bezzeg stresszesnek lenni, az kérem egy szinten fellül elvárt. kiváltság. a döntéshelyzet mérőórája, libellája.

milyen vezető az aki nem stresszes?? modern ember az ilyen? ember az ilyen?

boldogok a lelki szegények. puszi nekik innen is.

javulok, írok is hamarosan, de hogy addig se unatkozzatok, kedves képzeletbeli barátaim, megmutatom Chris Buck-ot.

tényleg, volt nektek képzeletbeli barátotok?

nekem volt. egy vörös medve (aki megvédett mindentől) és a függöny. (az időrendiségre sajnos nem emlékszem, pedig érdekes lenne) hiába innen látszik, hogy kommunista ország(ok)ban éltem/nevelkedtem, de a minimálisan szükséges komfort megvolt. meg persze, hogy (túl) élénk volt a fantáziám.

most a szikra a képzeletbeli barátom. meg a radiocafe.

igaziból már átszoktam szépen lassan az mr2-re. a radiocafe túl sokat beszél, és messze nem olyan jókat, mint EstFm-es korában. hogy hiányoznak a régi EstFm Station ID-k.

mr2-nek szemére vetik, hogy nem eléggé közszolgálati. nem értek egyet. eljuttatni vidékre rendes zenéket, hogy odalent a fiatalok ne a Danubius/Juventus-on nőjenek fel, ízléstformálni, hogy ne Bunyós Pityu pénztárcáját hizlalják, nekem EZ bizony közszolgálat.

aporpó közszolgálat. ma már minden múzeumban nagyon keményen fizetni kell. értem én, hogy ők is pénzből élnek, de az 1000-2000 Ft-os belépőjegy szerintem túlzás. hol van az már, hogy anyukám beírt az ellenőrzőmbe, hogy "családi okok miatt" nem megyek suliba. felszöktünk Budapestre és ingyen egész nap lógtunk a Galériában. egy kisdiák egyáltalán nem is tudna bejutni a múzeumainkba. persze lehet nem is akar, de én akartam.

nekem a múzeumok, könyvtárak mindig is spirituális helyek voltak. olyan hely, ahol nem tudok nem megilletődni attól a befektetett munkától, amit az ember-őseim az én (mi) tanításomra-szórakoztatásomra létrehoztak abban a reménykedve, hogy cserében megjegyzem a nevüket 400 év múlva. kicsi ár. olyan Walhalla, ahol nem a harcos őseinkről, nem a hódításainkról, sikeres gyilkosainkról emlékezünk meg, hanem azokról, akik gondolkoztak, tanítottak, álmodtak, gyönyörködtettek és továbbadták azt. 

akkor is, ha tudom, hogy néhány művész, nagy író nem állná a versenyt emberségből, jellemből jópár hadvezérrel szemben.

én múzeumba megyek megnyugodni és újra megszeretni az embereket. ott érzem, hogy egyedül kicsi vagyok, így kicsik az én problémáim is. hogy része vagyok valaminek, ami nálam sokkal nagyobb, ami a halálom után is élni fog. engem ez nyugtat meg. de ehhez el kell felejtesem kicsit az élőket és megbarátkozom a holtakkal.

de ezért nem is szeretem ezeket a sztár-kiállításokat, mert a tömeg, a zaj elrontja az áhitatot. úgy érzem magam, mint amikor egy muszlim nézi a Hagia Szophiába özönlő, fényképező nyugati turistákat.

szeretnék egy olyan vallást, ami a kultúránkat isteníti. nem egy szent könyve lenne, hanem mind az lenne. kicsit olyan Magyar Tudományos Akadémia lenne , de az elavult, túlhaladott tudást is becsülné, és lennének fiatal, csinos/jóképű papjai akik ingyen tanítanának az utcasarkokon, és szépirodalmat olvasnának fel neked a buszmegállóban, ha szeretnéd.

ezt egy barátomtól loptam, és ő is valahonnan:

semmi extra, kicsivel lép túl a kör-emailok szintét, de tetszik a csavar a végén. fricska a magasan, sőt  2 láb magasan hordott sapiens orrunkra.

megjelent "klasszikusok újramesélve" szlogen alatt a Kőszívű-Egri csillagok-Aranyember kötelező olvasmány-triptichon. kapott hideget-meleget. ill. inkább teliszájjal szidták, a többiek meg esernyőt nyitottak nyál ellen. na nem a borító miatt, ami egy Hello-Kitty-n felnőtt fiatalt egyszerűen pánikrohamba taszít, hanem a tény, hogy lerövidítettek egy klasszikust, amit amúgy utálnak olvasni a diákok.

nem tudom ki válogatja a kötelező olvasmányokat, de részemről háromszor Lúdas Matyi lenne a büntetése. Édes Anna?? ennél szenvedősebbet nem találtatok egy kamasznak? Arany virágcserép??? élvezte ezt valaha valaki halucinogének nélkül? Öreg halász és a tenger: büszkeségben és tisztességben meghalni egy 17 évesnek??? attól az amúgy zseniális Hemingway-től. persze érzem én a feladat kilimandzsárói magasságát. mondj te egy könyvet, ami minden gimnazistának tetszene és épülésére szolgál, plusz kifizet téged a Minisztérium. a Gyűrűk ura nem ér. miért nem? mert egy nagyon fontos kritériumnak nem felel meg: nem utálnád az iskolát.

Kafkát nem is említem. valahol ott szúrják el, hogy az irodalom nem olyan, mint a töri. nem kell "befejezni" az érettségig. kéne adjon egy szemléletet, kóstolót, aztán, ha tudsz-akarsz eljutsz Kafkáig, Dosztojevszki-ig. persze sokaknak ott megáll a tudomány. na ne menjek messze, én is akkor tudtam felsorolni utoljára az országokat fővárosokkal. talán még akkor sem.

mindegy.

mindenesetre botorság azt hinni, hogy a gyerekeket rávesszük az olvasás szeretetére. hogy ráneveljük őket. a gyerekek tojnak arra, mit mondunk nekik. próbáld ki egyszer! az ember utánzó lény. nem neveled, példát mutatsz neki. amilyet tudsz.

hiába fogod eltörni a derekát, ha dohányzik, mikor te 2 csomaggal nyomsz be minden nap. hiába sulykolod, hogy "tiszteld anyádat" ha te a tiédet már nem is látogatod a szocóban, a feleségedre meg ráteszed a teljes házimunkát, miután hazajösztök egyszerre a melóból, de a cipődet már le nem veszed.

ígyvan ez az olvasással is. hány felnőttről tudsz, aki rendszeresen olvas? akár gyerekirodalmat, pl. Harry Pottert vagy Csizmás Kandúrt??

na az ő gyerekeik majd olvasnak. néha.

szerintem hagyjuk a nevelést, próbálkozzunk a jó példával, meg a lehetőség megteremtésével.

tényleg ez idevág:

olvastam, hogy szépen lassan kiderül, hogy működik az életed során megszerzett tudásod öröklődése!! azaz, hogy bizonyíthatón adsz át gyermekeidnek a megszerzett tudásodból. a DNS-metiláció változásával. na az túlzás, hogy értenék hozzá, de érdekesen hangzik, ugye?

talán mégsem hülyeség a zenész-jogász-katona-bűnöző család? lehet, hogy nem az alkoholizmus hajlama, hanem a nihilista életmód öröklődik?

plusz azt írja, hogy szüleink, nagyszüleink életmódja, étkezése erősen befolyásolja a mi egészségi állapotunkat is, ill. betegségre való hajlamunkat. szuper. ezúton is köszönetet szeretnék mondani az allergiámért és a gerincferdülésemért! igaz, a nyelvi készségemet meg a potenciámat köszönöm. ajaj, vajon mit fogok én majd kapni a gyerekeimtől? (tfh lesznek)

bocs, srácok, de ma disznótorosat ebédeltünk, anyukámmal együtt (dupla durva)…

nyomom az ágyat és olvasok:

"A valódi szerelem, az igazi szeretet nem egyenjogú felek partneri kapcsolata, mert a partnerkapcsolatot a törvény vagy a két ember elválása megszüntetheti, de ettől az igazi szeretet nem szűnik meg tőle... ...Az igazi szeretetnek szüksége van szolgára, de te nem tudod, hogyan vedd hasznát szolgáidnak."

van ez így, jelentsen bár mindenkinek mást.

gondolkoztam, de nem sokat, hogy mi legyen a blogom címe.

először kamu.blog-ot akartam, de már foglalt volt. már csak egy volt cicánk neve után is.

ez az isteni szikra nem a nagyképűségem, vagy az erős vallási hátterem miatt lett, hanem mert elképesztő és nagy dolognak tartom a gondolkodás és a képzelet ajándékát. mondhatnám, hogy ez tesz minket emberré, de nem szeretem elmisztifikálni a távolságot köztünk és a többi élőlény között.

mindenesetre a kreativitás, az elvonatkoztatás, a fejben való teremtés, még ha nincs is kézzelfogható eredménye (mint a képzőművészeknél) nagy becsben áll nálam.

talán néha túlságosan is, rendszeresek a súrlódásaim, főleg azokkal, akik csak kevés ideje ismernek. ugyanis számomra semmi érdekességgel nem bír a világ eseményeinek időrendi sorrendje. valahogy nem érdekel MI történik. engem a történések miértje, összefüggései, lelki hullámai érdekelnek.

nem nagyon érdekel, hogy mi volt nálatok ebédre és nem nézek katasztrófafilmeket. 

sose tudom megfelelően lelkesen hallgatni ha (a példa kedvéért tfh.) hazajön a Kedvesem és elmeséli MI volt a melóban. mert valahogy nem azt meséli, amire én kíváncsi vagyok.

mást látunk a világból. azt szoktam mondani, hogy nekem az emberi kapcsolatok a hobbim. nem csak ezzel foglalkozom, de ezzel szeretek.

nem mindenki van így. azért írom ezeket is ide, mert a barátaim többsége ezekből a témákból csak adagolva, csepegtetve tud befogadni. remélem "lelkiző-elemző" típusnak lenni nem nagyobb bűn, mint autó-lóverseny-kisbaba-mániásnak, de gondolom legalább annyira fárasztó.

ezért nem olvasok napilapokat sem, és nagyon kevéssé köt le a Híradó, de emiatt szeretem a HVG-t, vagy az A la Carte-ot, mert jellegükből adódóan elvonatkoztatnak, összefüggéseket keresnek. hosszabb távon gondolkoznak.

ennek a gondolkodásmódomnak vannak előnyei, de nagy hátránya, hogy nem tudok (sose tudtam) elég figyelmet fordítani a részletekre. sose voltam jó pl. a számokkal, időpontokkal, adatokkal. ez nagy gond, ha valaki (tfh.) statikus. kéne nekem egy jó titkár/titkárnő, aki kidolgozza, finomítja a nagy vonalakat.

egy jó titkárnő aranyat ér.

UPDATE: addig addig forgattam fejben a blogom nevét, hogy lerövidítettem "isteni szikrá"-ról "szikrá"-ra. kifejezőbb, sokkal több kapcsolatot, asszociációt enged meg, tömörebb (és talán a 3. parancsolatot is kevésbé sértem, de mindenesetre fölöslegesen nem sejtet olyan spirituális hátteret, ami nem a sajátom, így a blogé sem).

amúgy nagyon szeretem a tömörséget. szeretem az egyszerű, letisztult dolgokat, átgondoltságot, bölcsességet, befektetett munkát feltételez. az írásaimat is legtöbbször utólag rövidítenem kell, lecsapkodom a mócsingot. no persze ettől nem lesznek értékes írások, de törekszem rá.

gondolkoztam, hogy szabad legyen-e megváltoztatnom a régi írásaimat. de arra jutottam, hogy kiegészíthetem, de nem nyúlhatok bele. az az akkori gondolatomnak-érzésemnek jó-rosz vetülete, mindenesetre annak a pillanatnak az eredménye. még javítani is a (közel)múltam torzítása. olyat csak a történészek/országok csinálnak. meg az agyam is. mindig felülírjuk, kiszínezzük, megváltoztatjuk a múltunkat, emlékeinket. profi csalók vagyunk. szóval maradnak ezek itt szerkesztetlen-sután.

ajánlom fogysztásra:

http://www.spencerhiggins.com/

bár kicsit épp halódom, de ez feldobott. ez a virág amúgy nagyon tetszik nekem, mostanában jött divatba, számomra még nincs neve. kicsit begóniás kicsit pipacsos. elképesztő mértani pontosság és szimetria.

amikor kicsi voltam kinyitottam a pipacs bimbóit és benne már ott volt az egész virág szépen összegyűrve-hajtogatva, mint egy icipici origami és ikebana egyben. láttatok már szárnyát visszahajtogató katicát? kiereszti a folyadékot a szárnyiból és azok összecsukódnak, mint egy automata esernyő. kicsit billegeti a fenekét hozzá. ügyes. most is kibontogatnám a pipacs bimbókat, de ma már nincsenek pipacsok ahol élek.

"A szövegkörnyezet fontos, de közel sem annyira, mint a tartalom." Adam Rifkin.

ezzel maximálisan egyetértek, de meglátod, mennyire nem így van, ha megpróbálsz egy nőnek elmagyarázni bármit, ami iránt túlfűtött érzelmeid vannak.

francba, utálom a hajmosást.

ez onnan jött ide, hogy a legtöbb dolog a zuhany alatt jut eszembe. mint Agatha Christie-nek a mosogatás közben.

kicsi koromban is utáltam. egy nyári munkatáborban (címereztünk keményen) az egyik srác kipróbálta az öntisztulást. hajra. hajrá! hosszú út volt, de tudta, vállalta. igazi pioneer. szóval 6 hétig nem mosott hajat, néha vízzel. gyönyörű haja lett, semmi szag vagy koszosság.

vajon mi mindenhez szokunk hozzá , mert azt mondják nekünk, hogy jó, azután meg már nem tudunk leállni róla?

a jógatanárnőm azt mondta, hogy engedjük el az önsajnálatot. az az egyik leghamarabb megszokható érzés. igen ám, de én ismerem a saját bajom a legjobban. olyan igazi önvájkálósan.

az miért van, hogy nálunk kifejezetten csak nők járnak jógázni, mikor minden jóga alapító férfi volt? talán Indiában a nők nem engedhetik meg a testkultúra és a léleképítés luxusát. elvégre valakinek dolgozni is kell. de a jóga arról (is) szól, hogy felfedezd a korlátaidat. egy amerikanizálódott kultúrában egy férfi nem engedheti meg hogy legyenek korlátai. egy férfi legyőzhetetlen. maximum egy másik férfi által. volt amikor 30%-ot is elérte az órán a fiúk száma. amikor csak 3-an voltunk. de ha ismeritek a jóganénimet, tudjátok, hogy sokat lehet tőle tanulni. kevés számomra példaképértékű emberrel találkoztam, de ő ilyen.

egyáltalán lehet egy NŐ példakép manapság? talán nőknek. de egy férfinak? nem szeretem a férfiakat, mondtam már? majd még fogom.

talán a média (tudjátok, hogy a média többes szám, azaz vagy média vagy médiumok?) nevel minket pesszimistává, de nem tehet mást. természetéből adódóan csak a múltat mutathatja. semmi erőlelátás, semmi fényesebb jövő. az az álmodozóknak való.

én mindig a jövőben élek. egyszer meg kéne tanulnom élvezni a jelent. de nem tudom, mindig jár a fejem, mindig számítok, tervezek valamire. ha eljön, már ugrom is át. nem jó ez, nehezen élvezem a sikereimet. gondolom nyúl voltam előző életemben.

még a délutáni szundikálást is tanulnom kellett. megy már, jelentem.

megkaptam párszor, hogy sokat keverek angol kifejezéseket a beszédembe. lehet, de cool. lámlám, engem sem hagy hidegen az angolszász kultúra. de vajon, ha latint keverek, az cool-abb? mindent utál valaki. mindenkit un valaki. ecce homo. még jó, hogy én olvasom legtöbbet magamat. unom is néha. na nem mintha eltűrném a kritikát. magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el.  /Rostand/

nagyon rákattantam.

mintha fényképek lennének a fejemből. kicsit sok is a kitárulkozásból, de ma úgysincs kedvem sokat írni.

http://yimmyayo.tumblr.com

amúgy Walken a legkedvesebb bunkóm a filmvásznon.

http://yimmyayo.tumblr.com/post/64052653

valahogy mindig elég önnönmagát játszania.

én is elkezdeném, ha végre rájönnék, kit kéne alakítsak. kéne nekem egy profi ügynök, akit megbíznék, hogy keressen nekem, mint karakterszínésznek egy filmet, majd megnézném ha kész (nem előbb, hogy tökéletesíthessék, lehet utószinkron is). remélem a keresztapa lenne.