szikra

nem elég nekünk a válság, kell még ide a fajgyűlölet. láttunk már ilyet (pl. 70 éve). van kire fogni. megoldani persze büdös, meg nehéz, meg hosszú... köpködni, az igen. amíg lesz férfi talpon, addig menjen a vendetta, mint szicíliában!

utálom a fajgyűlöletet, úgy a kissebbségben, mint a többségben. (az én besorolásom időnként változik). olvastátok Tóta W.-t? tetszett.

néztem egy videót, hogy a kisebbségek milyen ütemben nőnek, mi meg mennyire nem... aha, értem, de ez kinek a hibája? úgy értem, hogy adott rétegek nem szaporodnak, az kinek a hibája? azoké, akik igen? hát nem, kérem itt nem "helyfoglalásról" van szó, itt "helyátadásról" van szó. meg kell mondjam, hogy ez a gyermektelenség a mi hibánk, és talán sokszor pont önzőségből fakad. még dolgozom, még világotlátok, mégtanulok, mégmégmég-énénén. a pandák lusták és szinte alig szaporodnak (szerencséjük, hogy olyan cukiiik!). na ez az ő hibájuk, vagy az örvös medvééké, akik megtanulnak a városokban élni? 

meg hogy nem tartják be a szabályokat, nem normakövetőek. nade kérem, ez egy olyan országban, ahol aki betartja, hátrányba kerül, aki meg nem, azt sosem kapják el. max azt mondja, hogy a hasonmása vezetett...

az építőiparban, főleg egy szint alatt szinte csak feketemunkások vannak. mindenki tudja, az egész társadalom asszisztál hozzá. és nem lehet másképp, mert az komoly versenyhátrány.

értem én, hogy a fejétől büdösödik, meg más sem csinálja, stb. de logikusan, egymás között: ha ezt a helyzetet veszed alapnak, nincs igaza, aki végletekig kihasználja?

nekem senki ne mondjon olyat, hogy ez így szar, ha nem hajlandó legalább elgondolkodni azon, hogy mit kéne tenni. csak jelzem, hogy köpködés, a kiabálás, az öljünklemindenkit nálam nem számít gondolkodásnak.

beszélgettem egy lánnyal nemrég, és rájöttem valamire: én nagyon szeretek tanulni, de nem bírom ha tanítanak.

ha visszagondolok, egész kicsi korom óta így van. imádok felfedezni, rájönni, de ha valaki kiáll és azt mondja fekete, egyből alszom és tejjel álmodom. éhes cica.

mintából, jó példából tanulok, mint a gyerekek.

a másik, amin mostanában gondolkozom, hogy nem értem, hogy a keresztény mitológiában mi helye van az ördögnek. szóval az a felállás, hogy a JóIsten teremtett bennünket, nekünk meg van szabad akaratunk és van objektíven megítélhető jó/rossz. mi azokból választunk, szabadon, ha átállunk a sötét oldalra, bukunk. de ide hogy illeszkedik az ördög? szerintem elég lenne 1 Mindenható, aki dönt. eleve milyen aránytalan, hogy az Isten mindenható, minek tart ellenlábast...

na jó, mondjuk, hogy azért kell ördög, hogy a velünk történő rossz dolgokat indokolhassuk. de ha ember teszi, hát semmi köze az ördögnek, ha a természet, a rosszszerencse (villámcsapás pl.) abban (józan ésszel) nem kereshetünk "gonoszságot".

vagy hogy ő csábít a roszra? nem választjuk? nem létezik a rossz eleve már (hisz akkor mire a szabad akarat?).

szóval nem kerek ez nekem.

ez mekkora jó blog már! nagyon rég röhögtem ennyit, hiába, az élet a legjobb mesélő...

ha én írnám, most ezt kéne:

"Today I've started to write a blog, to ease my loneliness, but instead I got neuritis in my right hand fingers. FML"

szóval ínhüvelygyulladásom van, köszönhetően a napi 10-12 óra gépezésnek, úgyhogy pihenek. hiába, nem vagyok még profi kocka. sorry.

már látom is, hogy a vidámabb olvasóim újabb strigulát húznak a "hát ez tuti nem normális, meg írhatna valami vidámat is" rovatomba, de ezen felröhögtem:

"Today, I was looking after my parents house and their wiener dog, and fell asleep on the couch. The dog proceeded to climb on my shoulders and rest behind my head like a doggie neck pillow. All was great until she farted right in my left ear. FML"

régebben sokat adtam vért, akkor többen mentünk haverok, mostanában kicsit elment a kedvem, igaziból csak a hercehurca miatt, amúgy szép dolognak tartom.

de ezzel kapcsolatban múltkor elgondolkoztam. volt egy kérdés valamely műsorban, hogy "Ön mit gondol azokról, akik nem ajánlják fel a szerveiket haláluk után?" tényleg, mit?

mi számít gyógyításnak és mikortól már valami több, valami furcsa, amire nincs is (még) szó amolyan Isten játszás?

természetesen az ember bevesz egy fejfájás-csillapítót, meg antibiotikumot, de jár-e valakinek új máj, szív, test? mert igaziból (végletesen) ez már csak technika kérdése.

mondjuk, hogy a betegségeink sokszor a lelki bajaink testi kivetülése, hát etikus-e megkeseredett szívedet kicserélni azéra, aki vigyázott rá? a gazdagoknak jár az örök élet?

vajon ha neked 50 év rendeltetett, szabad kijátszani? és ha csak 2? hiszünk mi még ilyenekben? ha nem dönthetünk valakinek a haláláról, akkor az életéről igen?

mennyi fizikai részed leválasztható? a szellemed/lelked teljesen független lenne? vagy egy egészet alkotsz?

egyszer olvastam, hogy vigyázz, mennyit fogysz, lehet, hogy a legjobb 2 kiló jön le rólad!

én nem támogatom a szépészeti plasztikai sebészetet, kicsit sem. persze ez is kenyértörés szokott, lenni, mert mostmár mindennapos dolog. értem én, hogy a díszítés, a külső mindig fontos volt, de ez számomra már durva deformáció, levágni, vagy hozzátapasztani darabokat magunkhoz. a kivett lengőbordák bizony nálam komoly lelki bajokat jeleznek.

meghalt John Updike, nyugodjék békében.

imádtam a Nyúl sorozatodat, meghatározó volt, köszönöm, ajánlom mindenkinek. emlékszem először nagyapámmal olvastam párhuzamosan.

biztos kaptok ti is olyan e-mailokat, aminek a végén van egy beillesztett szöveg, hogy "a tartalom titkos, ha nem te vagy a címzett, töröld ki, küld vissza, stb-stb..."  különben leskelődő pernahajder vagy, meg majd jól feljelent. na ne már...

a titkai védelméről gondoskodjon ő. mert ha valakit lehallgatok, az nem szép, tűzre velem, de ha a fülembe üvölt, ne fenyegessen, ha meghallom...

az admin oldalán a blognak látható, hogy milyen keresőkifejezésekre dobja ki a te oldaladat.

az enyémet kidobta a "Stílus.szépség.báj" keresésre! pirulós smile...

igaz, hogy van itt "protestáns+húsevés" kombó is. smile...

na csak hogy megkeverjem a gúglit, itt egy jó idézet Anne Bradstreet-től (most épp észak-amerikai költőket olvasgatok), szerintem segíthet a válság elviselésében:

""Hogy láttam már, a ház elég,

áldottam Őt és szent Nevét,

hisz sok javam gazdája volt, csak visszavett, de nem rabolt."

talán Machiavelli-nél olvastam, talán valamelyik bushido könyvben, de szerintem nagyon igaz. mostanában többször is belebonyolódtam olyan helyzetbe, amikor felidéztem. könnyű a konfliktust elkerülni, minden áron megpróbálni fenntartani a megszokottat, de nem biztos, hogy bölcs.

ha valamit meg kell tenni, az nem kedv kérdése, annak neki kell menni, még ha el is vérzünk a csatában. mindig mindenki NEM nyerhet.

ilyenkor szokta mondani a családom, hogy cinikus vagyok, meg pesszimista. nagyon nem értik a lényeget.

olvastam, hogy Amerikában nagyon sak embernek van komplexusa, mert elhitetik velük, hogy mindenkiből lehet minden, akár elnök is és csak a siker az emberség mérője. szerintem nem így van. nem mindenki kiemelkedő képességű, nem mindenkinek lehet szerencséje. szerintem a legtöbb, ami egy embertől elvárható, hogy igyekszik, ereje teljéből. és akkor nincs ki előtt szégyenkezzen.

ahogy azt Everlast apánk is megmondta: "...where it ends/it usually depends on where you start..."
 

amikor vizsgázni mentem, mindig azt kértem, hogy elmondhassam azt amit tudok. nem azt, hogy sikerüljön. a döntést már rájuk bízom.

szerintem a küzdés tesz valakit emberré. aki (jószerencséjéből) csak sikereket él meg, az számomra kevesebb, mint aki állandóan küzd az árral. ezért nem szeretem Kokót sem. nem az a férfi, akit sose ütnek ki, az az, akit kiütnek és feláll és kiütnek és feláll...

ezt megkapom nagyapám minden levelében: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!-mert a küzdés az élet maga". neki elhiszem.

van egy unokatesóm, aki az otthoni áldatlan állapotok miatt szelektív hallást fejlesztett ki. ez azt jelenti, hogy ugyan szervileg semmi baja nincs, de az agya nem hajlandó bizonyos hangokat értelmezni (erős, ijesztő zajok, kiabálás). van ilyen vakságban is (erről szólt a Lora, ami egy egész vállalható magyar film, de érthetetlen, hogy miért nem magyar lány a főszereplő).

erről az jut eszembe, hogy mennyire nem a valóságot érzékeljük, hanem annak az agyunk által beengedett képét. és ez ráadásul olyan tudat alatt működő szűrő, amire nincs is ráhatásunk. bár lehet jobb is így.

 itt kis Magyarhonban amúgy is szuperek vagyunk a valóság módosított érzékelésében. minket a rideg tények nem befolyásolnak. lobog a bőgatyám az alföldi szélben.

talán semmi nem létezik, csak az agyunk szórakozik velünk! ahhoz képest túl komolyan veszem, azt hiszem.

apropó érzékelés, milyen érdekes, hogy az evés mennyire alapösztön. egy régi nyaralásból, amire a nagy szerelmeddel mentél Göröghonba a legmélyeben egy-egy jó-különleges-vacak kaja marad meg sokszor a legjobban.

kicsit csodálkozom ezen a főzőcsatornákon is. szóval még haszontalabbnak tűnik nézni, ahogy más csinálja, mint a pornónál, és mégis. magamon is csodálkozom, mert végül is lekötnek. bár ahogy Nigella csinálja, az nálam átmenet a két műfaj között!

amúgy érdekes, hogy én az igazán intenzív testi élményekre én egyáltalán nem emlékszem. megmarad, hogy jó volt, vagy sem, de ennyi. de pl. sportra sem. talán ezért érdemes bekamerázni a hálószobát. persze ha nem csak a pók sző a sarokban...

tudom, hogy az én hibám, de megnézem a kereskedelmi TV híradóját, majd bosszankodom. miért kell egy (amúgy 25 percesre zsugorított, önreklámokkal teletűzdelt) mini híradó felének az időjárásról szólnia? arra nem ott van az időjárásjelentés?

minden télen meg kéne lepődjek, hogy hideg van? minden éhező kiskutya, fekete vágóhíd, közlekedési baleset hír kéne legyen? régen tök szerettük, hogy az utolsó hír mindig vidám hír volt, született egy új panda, ilyesmi. mamár kevésbé vidám idők járnak.

amit még hiányolok, hogy nézem a német, román, francia adókat és gyönyörűszép bemondóik vannak, nő is férfi is. jójó, attól még hogy a mieink bumfordiak, vagy épp egy hajszál választja el őket a éhhaláltól, még jól olvasnak, de ha semmi más szerepe nincs, csak dekoratív, hát legyen dekoratív.

emlékszem, 10 éves lehettem, amikor a falunkban akkora hóvihar volt, hogy anyukám elment hajnalban munkába (Pestre ingázott) és mire én elindultam volna, a ház széltámadta oldalát, ahol történetesen az ajó volt, teljesen befújta a hó. nem tudtam kinyitni, ezért öcsémmel kimásztunk a másik oldalon lévő ablakon, és a 40 cm-s hóban elmentünk isibe. ahol aztán meglepődve vettük tudomásul, hogy senki sincs bent. egy betévedt tanár néni felügyelete alatt játszhattunk egész nap. zsír.

volt még egy jó, hasonló idős lehettem, mikor egy nagyon aszályos évben a Velencei tó jó fele kiszáradt, plusz őszi szántások, és kaptunk egy akkora szélvihart, hogy jó 1-2 órán keresztül vörös lett a világ, nem lehetett méteren túl semmit látni, ültünk a kis padjaink alatt, és csodálkoztunk. az ablakok köze 10-15 cm magas lisztfinom vörös porral teltek fel.

a bioszteremben a plafonon volt egy óriási iránytű felfestve. mai napig, ha kíváncsi vagyok, fel tudom idézni magamban, és az alapján meg tudom mondani, merre lehet észak. persze az irány valószínű, hogy a napból, a Dunából, stb. sejtem, de nekem így vizualizálódik.

most néztük a RockNRollát, jó volt, de nem kiváló, ott mondták, hogy "minden gyerekkorban történik". ha nem is minden, de legnagyobb része.

apropó nem csak egy munka. katonának lenni sem csak egy munka.

nem felejtem el, az angol hadügyminisztert majdnem kirúgták. az angol katonák afganisztáni kegyetlenkedéseiről, fogolykínzásairól kérdezték. szemére vetették, hogy hát milyen úriemberek kérem ezek az angol katonák. azt válaszolta, hogy "Önök szerint milyen ember megy el katonának?"... hm.

innen nézve, vajon a magyar hivatásos hadsereg alacsony száma annak köszönhető, hogy a mai fiatalok puhány zselék? vagy inkább normálisak, akiket nem motivál, hogy egy távoli sivatagban idegeneket gyilkoljanak és elessenek baráti tűzben. (az első Öböl-háborúban az elesettek 24%-át saját bartársaik lőtték agyon)

hát a zsoldosok más a Süsüben sem voltak úriemberek. senki fiát nem szántak!

mekkora mese volt már ez a Süsü! cartoon network: piha!

azért milyen furcsa, hogy az elmúlt pár tíz évben a fogamzásgátlás mennyit fejlődött. 1960-as években kezdtek csak komolyabb eredményeket elérni intrauterin eszközökkel, antibébi tablettákkal. természetesen előtte sem voltak teljesen fejre ejtve az emberek, de igen is mindig számolni kellett a következményekkel. vajon devalválódott-e a szeretkezés értéke ezzel? szerintem igen. valahogy a "biztonsága" miatt közönségessé vált, a 3. randi kelléke. na nem mintha nagyon ellenemre lenne, hogy nincs annyi gyermekem, ahány szeretkezés. de 1-2-t azért nem bánnék. :)

persze a régieket se nagyon kellett félteni. nagy kedvenceim a felvilágosító virágnyelvű népmesék. sokkal kedélyesebb abból tanulni a kis pernahajdereknek, mint a BögyTV esti kiadásából. persze a parasztgyerekeknek lehetett előtanulmányuk, tekintve, hogy a külön gyerekszoba se túl régi találmány. ajaj, sokunkak nem volt! egyik gólyatáborba, ahova csak mint öreg pernahajderek vonultunk le, volt egy srác, csupa ilyen jó pajzán népdalt tudott, ő mondta, hogy az apja az országos csúnya-nóta éneklő bajnokságon lett 2. ejj no!

azt tudtátok, hogy a Fehérlófia is teli van fűzve ilyen utalásokkal? a hétszűnyi-koponyányi-monyók, bizony nem más, mint hét szűny (mértékegység volt) nagy, koponya méretű herék. régi termékenységi totem. tessék, még a román ORTT is megint minket!

pornónemzet vagyunk nincs mese! mi adjuk Európa dolgozóink a nagy részét. sírni való. olvastam, hogy a felsőoktatásban nagyon sok lány (írtak 1/3-ot is, de azért ezt nem hiszem el) prostitucióval egészíti ki az ösztöndíját. fasza az erkölcsi tartás tanárainkban, bölcsészeinkben, bányászainkban, hogy mást ne mondjak. nopersze kereslet nélkül nincs piac, nem mentem én a férfiakat.

nálam ez vízválasztó szokott lenni egy-egy új ismerősömmel folytatott beszélgetések során. de akkor is, szerintem kurvának lenni NEM csak egy munka.

egy (ráadásul óvónő) barátommal egy csomót vitatkoztunk, szerinte a gyerekek haj nélkül születnek. szerintem nem, sőt, akit túlhordanak és nődögél a haja, annak az anyukájának ég a gyomra miatta. ITT van bizonyíték. inkább viccesek vagyunk kicsinek, mint szépek, de a mamájuknak biztos tetszenek, hamár ennyit küzdött érte. aztán ez a babahaj kihullik, de nő új. anyukámnak mai napig megvan egy tincsem, ami középen nőtt kunkorin, mint Elvis-nek. ezek az anyukák.

olvastam, hogy a szüléskor meg növekedett hormonok emlékezetkiesést is okoznak (többek között) hogy a nőkben ne maradjon félelem a második (többedik) szülésre. természetesen ez császármetszéssel nem áll. ügyes trükk Természetanyánk, majdnem olyan jó, mint a vak szerelem. 

tényleg, tudtátok, hogy a köldökzsinórunk hova vezet? napersze a méhlepény az egyik vége, de a másik a máj! a májunk az egyik legelőször kialakuló szervünk, és már akkor szűri (jól-rosszul) a vérünket! a benne a májba futó verőér és viszér azonban később elhal, ami meglepő pazarlásnak tűnik, ilyesmit nem szokott T.Anya.

hideg van, nem gyün a gáz, ezért újraindítják bohunicei atomerőmű leállított blokkját. mintha asztali lámpa lenne, megnyomom a nagy piros gombot, hipp-hopp megint jön a villany, melegít a reaktor.

az oroszok is nyomnák a gázt már, mert egy gázlelőhely nem olyan, amihez végigfúrod az üledékes kőzeteket, megtalálod a gázt, aztán, ha nem kell, bedugod fadugóval... szóval a megnyitott lelőhelyek ontják a gázt, azt pedig hosszú távon tenni kell valahová, ha nem akarom a szélnek ereszteni... jöjjön már az az EU segítség Ukrajnának!

néztétek a szólás szabadságát?

az izraeli magyar nagykövetasszonytól kivert a víz. kemény, kegyetlen, mint egy régi bosszú istennő, kitűnően képviseli hazája jelenlegi álláspontját=pusztuljatok mind.

nagyon furcsa háború az, ahol a palesztinoknál majd' 1000 halott van, ebből jó 300 gyerek, az izraelieknél pedig 20 alatt van az áldozatok száma, azok is katonák, ill. ahol a civil lakosságot nem engedik elmenekülni a bombázott területekről.

ha egyszer megérthetném a közelkelet végzetes, több ezer éves katakizmáját, azt hiszem sokat tanulnék az emberekről. a civilizáció bölcsője. egy darab sivatag, ahol még olaj sincs. ajaj.

baj van baj.

nem értem ezt a szmogriadó ellenintézkedési tervet (bár most nem találom a konkrét rendeletet). szóval a tartósan meghaladja a levegő szállópor/szennyezőanyag tartalma az egészségügyi határértékeket, akkor jöhetne a gépkocsiforgalom korlátozása. na ok, egyet is értek, csak nem az azonnali hatállyal. mondhatnánk, hogy 24 óra múlva. készülj fel, menj haza, stb. nem így, hogy sztoj, húzódj félre, ájjá meg, ne utazz Miskolcról Sopronba, mert a főváros bukta.

amúgy gyilkos ez a város, minden 3. fővárosi gyerek asztmás.

a másik. egyik ismerősöm nyitott egy teázót. az önkormányzat kötelezte, hogy fizessen kemény milliókat adott számú parkolóhely után, tekintve, hogy nem tudott (a hely adottságaiból adódóan) újakat kialakítani. de ezeket nem zárhatja le és ő is és a vendégei is parkolódíjat kell fizessenek. ezt így hogy? ha túl is lépek azon, hogy az önkormányzat díjjat szed az utca használatáért, de hogy lehet ezt többször eladni? plusz súlyadó, plusz a benzinbe beépített adó az úthasználatért...

de hát sok mindent nem értek én.

öngyilkos lett Adolf Merckle, a világ 94. leggazdagabb embere, bukott a tőzsdén. irónia, hogy a cégeit utána, tőle függetlenül megmentették a bankok.

biztosan sokat vesztett, azért kellett a családja mindennapi betevőjéért aggódnia. lám, a pénz nem boldogít, de én ezt kiterjeszteném:

amire igazán vágysz, azt nem kapod meg soha.

úgy értem, hogy aki pénzre vágyik, annak sosem lesz elég, aki szeretetet akar, mindig kételkedik, aki biztonságot, mindig fél, aki hatalmat, mindig többet. igaza van a bölcseknek, a boldogságot csak a vágyaid feladásával érheted el. 

nem úgy értem, hogy nem gyarapodsz, fejlődsz, növekedsz, hanem, hogy megbecsülöd, amid van és örülsz neki.

én már tudom, mi és miért hiányzik, de fogalmam sincs, hol találom meg, vagy hogy békélhetnék meg vele. nekem az hiányzik, hogy elfogadjanak  olyannak, amilyen vagyok. nagyon régi seb ez, talán meg is marad így. pont emiatt nagyon nehezen tudom elhinni, ha valaki szimpatizál velem. általában teljesen, kellemesen, váratlanul ér. ezért is van kevés, de régi barátom. ebből adódóan jobban értem a hatalmon és a pénzen alapuló érdekkapcsolatokat, ezért biztosabban bánok velük. remélem a felismerés az első lépés lehet a változáshoz.

"Ezért a bölcs

nem cselekszik és nem bukik,

nem szorongat és nem veszít..." Lao-ce: Tao Te King

(nagyon jó amúgy Lao-ce, bár nagyon messze van a fogyasztói értékrendtől, mindenképpen érdemes ízlelgetni, kis adagokban.)

mennyire jófej már:

lehet infantilis vagyok, de nekem egy smile-ra is ránézve mosolyognom kell. vizuális fixáció. van egy ingem, turkálós és a legalsó gombja alatt ráírták, hogy "have a nice day". akármikor felveszem, elmosolyodok, jobban indul a nap. ezt már írtam, de most olvastam megint az amerikaiakról, hogy mindig mosolyognak, főleg a szolgáltatási szektorban. nem mindig őszinte, de önbeteljesítő.

... a kedvenc blogjaimba, megérdemlik a népszerűsítést, még ha itt 5-6-an járnak, ott meg jópár ezren, akkor is!

ez azért megérintett, meg a blog is kitűnő: addict pont ma láttam, és onnan a blogos ötlet. imádom amúgy a jó reklámokat.

amivel kezdődött és bebizonyosodott, hogy az internetnek van értelme: szánalmas

amit egy nap sem hagyok ki: wulffmorgenthaler és napirajz

ami nemrégi de nemkihagyandó: marabu

ami mar mint a mustár, stílusban nagy favoritom, elfogulatlanságban azonban fejlődési kapacitással rendelkezik: tóta w

namostmár sejtitek honnan a fejlődési rendellenességem!

ti mit néztek minden nap?

...nekem!

mint Old Dirty (RIP) mondta: "respect to MEEE!". és persze "Shimmy Shimmy Ya!!"

a két legjobb emberemmel iszogattunk, marha rég barátok vagyunk (nagyon elmennek az évek). ők mondták, hogy a blogomból kellet megtudniuk, hogy mennyi hülyeség jár a fejemben! hm. pedig ha valaki, hát ők ismernek. többet beszélek velük, mint a szüleimmel...

olvastam egy cikket, hogy egy párkapcsolatban kb. 1.5 év együttélés szükséges, hogy igazán megismerhetsd a párodat. apám, kinek van ennyi ideje... (mondom én, aki 3-4 éveket szán arra, hogy megismerjen valakit annyira, hogy jól bebukja...)

én a 100 év magány címét mindig úgy értettem, hogy igaziból egész életedben egyedül vagy a fejedben. egészen igazán soha senki nem fog meg/kiismerni. még te sem. (aztán elolvastam, elég nagy cslódás volt ÉS nem is erre utal a cím...)

meg hogy egy kicsit negatív a blogom. van ez így. de hát ha arról írnék amit szeretek, kitehetné a blog.hu a (29)-es karikát...

zZz - Running with the Beast from Conditional Design on Vimeo.

bekeményítettek az oroszok. meg a tél is. rossz időzítés.

az Oroszországból érkező híreket figyelmesebben olvasom, valahogy mindig érdekeltek. úgy érzem, a glasznoszty és a széthullás után (ha jópár újságíró fejébe is került) Putyin megerősítette a KGB-s rezsimjét, szépen, biztosan, megerősödtek és most úgy érzik (érezhetik) hogy itt az idő megmutatni a világnak, hogy ki itt a nagyhatalom. nagyon jól látszott Grúziánál. nem tetszik világ? nyasgem! ki állít meg minket? az Amerikaiak kivéreztek Afganisztánban, meg van elég bajuk nekik odahaza is, a NATO-ról ne is beszéljünk. még mi is írtunk levelet! gondolom, hogy beijedtek!

ilyenkor az jut eszembe, milyen ingatagok lehet(nek) erősnek és állandónak tekintett európai országaink. egy kis energiaválság, egy kis olajhiány, gázhiány, elkeseredettség, hipphopp vér folyik az utcán. mint Athénban. és még csak nem is vagyunk fejlődő ország, van gazdasági potencia, van étel dögivel, csak valahogy szétszakadtak az osztályok és amíg ez a hierarchia a napkirálynál vagy egy fejlődő országban természetes volt, ma már nem, itt mindenki gazdag akar lenni, és el is hittük, hogy lehet. emiatt morcosak vagyunk.

Franciaországban a vallásosak százaléka a lakosság százalékában: protestáns 2%, zsidó 1%, iszlám 10%! és van Európában 15 millió muszlim.nem azt mondom, hogy a muzulmánok mind terroristák lennének, de a gazdasági válságokban egyre erősödik az idegengyűlölet, és a nehezen beilleszkedő, nyomorgó bevándorlók könnyen lesznek a feszültség gócpontjai...

nagyon érdekes a történelem, csak a mi hátunkon csattan.

megint dolgozunk, nem is maradok sokáig, de ez jutott eszembe:

az egyik osztályvezető felhívja a másikat:

- Figyelj, te fizetsz az embereidnek?

- Hát, épphogy.

- És bejárnak?

- Igen, rendesen.

- Te, nem kéne belépődíjat szedni?

ne mondjátok, hogy itt semmi vidám nincsen!

az előző bejegyzésről az jutott eszembe, hogy a válságban bizony még kevesebb magyar libamáj fogy, erről meg a képmutatás.

szóval nem értettem ezt a hercehurcát a libatenyésztők és az állatvédő alapítvány között. az alapítvány nem akart mást, csak hogy a kényszertömés ténye legyen feltüntetve a csomagoláson. nem azt, hogy hagyják abba, zárjanak be, stb. ha kényszertömik (márpedig kényszertömik) tudják vásárlók. erre a tenyésztők erősen kikeltek magukból, és az alapítványt vádolták az eladások visszaesésével és a közvetetten az elbocsátásokkal. pedig nem ők voltak a hibásak, a vásárló volt. szembesítették, döntési helyzetbe hozták és döntött. namost ebben az esetben a tenyésztő elmondhatja az ő álláspontját (nem olyan rossz az, egészségileg nem káros stb.) aztán szépen hallgat, nem fröcsög. tömni kell, akkor lesz szép nagy, ha kell és szereted, így vedd meg, ezt eddig is tudhattad volna.

namost milyen érdekes, hogy ilyen előfordulhat. úgy értem, hogy valaki meglepődik, hogy a libát tömik. egy önellátó kisközösségben, pl. faluban senki nem lepődik meg, hogy a sonka bizony röfi hátsó combja. namost egy disznóvágás vagy a nagyüzemi vágóhíd nem leányálom, de azt mondani, hogy én megeszem, de nem érdekel, hogy készül, szerintem képmutatás. azt mondani, hogy kérem én nem vagyok ragadozó, gyilkos, vadász csak megeszem őket, ez képmutatás.

nincs amúgy bajom a húsevéssel. a húsevők, vadászok tudnak komplexebb agyat és kommunikációt kifejleszteni. csak nem szeretem a hazugságot, még ha magunknak hazudunk azt sem.

mindig meglep, ha valaki szemellenzős. nem azt mondom, hogy mindig minden figyelmünket a rosszra, a veszélyre fókuszáljuk, de szerintem igenis jó a dolgok mögé néznünk. vagy legalábbis, ha az orrunk elé ugrik, ne forduljunk el.

a legsarkosabb nekem, hogy mennyi ember nem vesz tudomást a halálról, a teste múlandóságáról, sőt igaziból létéről sem, csak használja. én sem minden reggel ezzel kelek fel, de nem gondolom, hogy meg kéne lepődnöm, hogy ha folyik a vérem a sebeimből. tetszett nekem a Bodies kiállítás is (amellett, hogy drága és inkább hatásvadász volt, mint ismeretterjesztő) mert bizony szoktatnunk kéne európai polgári önmagunkat, hogy csontok tartják a testünk és belek emésztik a vacsoránk. nem sokkszerűen, szépen lassan kiskorunktól. úgy teszünk sokszor, mintha a bőrünk alatti világ semmilyen kapcsolatban nem lenne velünk.

(Amerikában nem engedték az Afganisztánból hazahozott katonáik koporsóit megmutatni a sajtóban, félve a közvéleménytől. miért, bárki azt hitte, hogy nem lesznek áldozatok? azt.)

olvastam valahol: a civilizáció fejlettsége mérhető abban, hogy mennyire tartja távol magától saját ürülékét.

sose gondoltam, hogy valahova passzolni fog :)