szikra

nézegettem a My(confined)space-t és ott találtam ezt a képet.

régen dolgoztam mezőgazdaságben, tényleg van ilyen. szegény nyuszi.

azt juttatta eszembe, hogy mindig is tetszettek a mezőkön kint hagyott szalmabálák. mindig arra gondolok, hogy ha olyan szép ritmikusak, hogy ha végighúznál egy óriási fésűs lemezt, amik a zenedobozban vannak, vajon milyen hangja lenne?

most keveset írtam, mert volt valaki(kik) akik meghallgattak. drukkoljatok, hogy sokat legyek egyedül, ha olvasni akartok.

tényleg vajon az írók írók lennének, ha megértené őket valaki, úgy igazán? lehet, hogy a legnagyobb gondolkodóinknak volt egy jó barátjuk, egy megértő társuk, aki azt mondta: aha, igazad van, puszi a fejedre. és sose tudjuk meg!

van egy ilyen elméletem, hogy a legjobb költők szenvednek. meg hogy az elégedett emberek nem viszik előre a világot. persze kérdés, hogy az "előre" jó irány-e...

ja igen, a "kirohanásomhoz" volt még pár gondolatom:

onnan lehet tudni, hogy a jó és rossz csak egy közösségben elfogadott szabályok szerint létezik és nem objektív, hogy próbálj meg megítéli egy embert, aki teljesen egyedül van a világon! ő most jó vagy rossz?

sőt, ha jól meggondolod, a hülye antropomorf világnézetünkben az emberen kívül nem is nagyon lehet rosszat, gonoszat tenni. szóval lehet gonosznak lennei egy kővel? az eperrel? cicával már lehet, de miért, mert megszemélyesítjük! a környezetszennyezés sem azért rossz, mert oda a tenger, hanem, hogy az a többi embernek, a gyerekeinknek rossz.

önzés az élet alaptulajdonsága: gondolj bele, hogy a gyermekeid, akiket első sorban szoktunk említeni, azok között akikkel önzetlenek vagyunk (még fel is áldoznánk magunkat akár) azok a mi döntésünk alapján jönnek a világra. nem kérik, nem választják. ecce homo

folytatom még a megkezdett gondolatmenetet, de szerencsétekre és főleg az én szerencsémre meglátogattak a barátaim. kicsit be vagyok rúgva. ennyire.

ez jár a fejemben, amióta meghallottam, teljesen belémmászott:

"I don't wanna die, but I ain't keen on living either"

azóta nem tudok szabadulni ettől az érzéstől.

Robbie-t amúgy bírom. az az érzésem sok közös van bennünk. kicsit önpusztító és azonos az érdeklődésünk. pl. Kylie.

hajaj, az előző kirohanásom eléggé "vitaindító" lehet. de kint van, nem vonom vissza.

sokszor keveredem vitába a témában, tekintve, hogy az elfogadott emberközpontú, keresztényi világkép tőlem sokban messze áll.

én inkább Darvinista vagyok. látom, hogy az ügyesebbek, rátermettebbeknek nagyobb az esélye. de emellett látom, hogy a vakszerencse milyen nagymértékben befolyásolja az életedet.

nem hiszem, hogy az emberi faj, az emberi faj egy csoportja, vagy akár egy ember felsőbbrendű lenne, bármilyen szempontból. max ügyesebb. persze felállíthatunk saját értékrendet, de azért azt ne higgyük, hogy onnantól a világ a szerint fog működni. de sose becsüld alá az önzés hatalmát.

nem hiszem, hogy létezne objektív jó és rossz a világban. túlélők vannak és halottak. jó és rossz csak egy nézőpontból létezik. persze megegyezhetünk, hogy sokan sokáig egyfelé nézünk.

látom, hogy a boldogság nem a jóságod jutalma, hanem az igényeid kielégülése. persze tudom, hogy jót tenni is lehet igény. de emiatt sem gondolom, hogy létezne teljes önzetlenség. összefogsz, csoportokba szerveződsz, segítesz, szeretsz, mert az neked jó. nem szívjóságból. és azokat tudod igazán szeretni, akik közel vannak hozzád, lehetőleg karnyújtásnyira. aki mindenkit szeret, igaziból senkit sem.

úgy gondolom az önzés az élet egyik legalapvetőbb jellemvonása.

terjed a harlekinkatica. behoztuk, nem volt jó húzás. de a harlekinkatica gonosz lenne mert életrevalóbb?

Londonban a G20 tanácskozás alatt sok bank utasításba adta például, hogy alkalmazottai ne viseljenek öltönyt az utcán, elkerülendő az antikapitalista tüntetők támadásait. hú, de király. ezaz, verjük meg őket, és törjük be a kirakatokat, az majd megold mindent. csak ők a hibásak, hogy adtak nekünk olyan kölcsönt, amit nem tudtunk kifizetni...

miért van az, hogy engem ez az őrjöngő tömeg nem győz meg, hogy ők a jó választás?

amúgy ezt a globalziáció ellenességet sosem értettem.

először is azok tiltakoznak általában, akik élvezik a gyümölcseit. talán még szelektíven gyűjtené a szemetet, de mondd neki, hogy ne egyen húst, ne repüljön, sőt, ne használjon vagy egyen semmit, amit nem ő maga állított elő...

másrészt eleve nem értem az elvet. a föld egy és oszthatatlan, mi vagdaljuk csak szét képzeletbeli vonalakkal, húzunk határokat, építünk falakat. mitől jobb az egyik ország a másiknál? és az egyik ember? a kereskedelem, a fejlesztés a hideg front vagy éppen a válság meg kéne álljon a határon? azaz a globalizmus nem éppen a újraegyesít?

hogy az 1% kezében van a 90% vagyon? hogy az erősebb kutya b@szik? hogy a rátermettebb kiírtja neanderthalensis? hogy vannak gonosz, kapzsi emberek? mindig is így volt. tudsz mutatni egy közösséget, ami a teljes egyenlőségen alapszik? a forradalom vagyon újraosztás, ne legyünk már idealisták.

harmadrészt mi lenne a cél? támogassuk a gyengét? mennyire? ismeretlenül is? érdemtelenül is? támogassunk olyat, aki nem tud magán segíteni? és aki nem akar? amit megszereztünk adjuk a többieknek? vagy csak XY tüntetőnek? az anarchista akarata szentebb, mint a bankáré?

a zsil völgyi bányászokat (pl.) sem értettem soha, meg a többieket, akik sztrájkolnak, hogy ne zárják be a gyárukat. namost ha nem tudnak hasznos-szükséges-gazdaságos árút előállítani, mit kéne tenni?

Ez az élet, Babolcsai néni!

hozzátenném, hogy én hiszek az emberiségben, csak valahogy nem szeretek hazudni. 

zápulok, zápuljatok TI is!

én most innen.

remélem vágjátok az angolt, de ha nem ezt kiemelném (szabadon): nyugodtan lopj gondolatokat bárhonnan, ami inspirál, mert nem az a lényeg, hogy honnan vetted, hanem, hogy mihez kezdesz vele.

(tfh) hogy mostanában "párkeresőben" vagyok (az "álláskereső" mintájára) van bennem kapcsolati potenciál. volt alkalmam pár/néhány/sok (nézőpont kérdése) lánnyal találkozni. sajnos, mert én EGYel szerettem volna. na mindegy, értem én, nehéz dolog ez, a legtöbbnek sosem sikerül, köszi mindenkinek mindent. (ez amúgy külön blogot megérne, annyi mindent tanultam)

de azt vettem észre, hogy a kapcsolatban az én viselkedésem mennyire erősen függött a partnerem viselkedésétől. ennyit a kialakult személyiségről és egóról. pedig még nem is vagyok egy kifejezetten kialakulatlan jellem.

tény, a világban olyan kevés dolgot uralunk, hogy viselkedésünk, személyiségünk nagy része reakció. sokan sokféleképpen, de csak reagálnak. gondold el, mikor úgy felidegesítenek, megrémítenek, elszórakoztatnak, hogy te sem ismersz magadra...

na azt azért túlzásnak tartom, hogy mindegy ki van melletted, de gondolj bele, hogy amikor utál valamit a párodban, vajon nem te provokálod-e...

hamár személyeskedünk, teszek ide egy képet, amikor írok tök frankó árnyékot vet a falamra a kinti közvilágítás.

néztem a Pápa látogatását Afrikában. kapott ajándékba egy tál gyümölcsöt és egy kecskét. hogy örülhetett...

az jutott eszembe, hogy nekik a pápa szinte a Marsról is jöhetett volna, olyan nagy a kulturális távolság. a hófehér pápa a légkondis ufóban. meg az, hogy nézd, bőven van még lejjebb kis hazánk, kibontakozhat a válság. és mennyi mennyi millió él ilyen elképesztő szegénységben, de él.

ma voltam iskolában, tekintve, hogy szerintem kevesen vannak akik járnak létesítményüzemeltetési tanfolyamra, és ezt olvasnák, ezért leírom. arról tanultunk, hogy a tisztaság relatív és hogy a takarításban a jövő nem a gyilkos fertőtlenítőszerekben van, hanem a probiotikus baktériumokban és a dörzsölésben. azaz, hogy ideje lenne a patogén (részünkre mérgező anyagokat termelő) bacikat a saját térfelén legyőzni. így elkerülhető lenne, hogy azt a rengeteg tisztítószert kizúdítsuk körénk. meg arról, hogy hogyan lehet növelni a tisztaságot.

de vajon miért kell nekünk olyan nagyon tisztának lenni állandóan? jó, persze, ne egyél romlottat, ne operáljanak piszkos kézzel, de kell sterilnek lennie a padlómnak vagy a WC-nek? egy bizonyos ponton túl segít ez a nagy higénia? kevesebb a betegség? vagy a kemikáliák garmadától mi egyre gyengébb immunrendszerűek, a bacik meg egyre erősebbek lesznek?

ez is olyan érdekes. a takarítás röviden semmi más, mint egyes anyagoknak egyik helyről a másikra szállítása. milyen képmutató, a por ne legyen a sarokban, de a kert végében, falu végében lehet...

a másik. ok, hogy mosakodjunk, ne legyünk izzadtságszagúak, de vajon hogyhogy a virágok illatát jobban szeretjük a saját illatunknál? az nem a méhecskéknek kéne tetszen? mondjuk ez attól függ, én pl imádom  a (tfh) lányok bőrének az illatát, amikor tiszta és kint megsüti a nyári nap. tengerparton kis sóval még jobb.

végrevégre jön a tavasz. ígérem nem megyünk el sex-blog ba, abból vannak jobbak is, de egy képet engedjetek meg kikeletnek. ja, és nem virágot teszek ide, naná.

igaz nem is volt ilyen kérdés. bár még lehet.

kutyakomédia, de erről ne engem olvassatok. engem ne erről olvassatok.

valami olyan régen bántja  fülemet. amikor a médiában csak a vezetéknevükön "becézik" a közszereplőinket. Gyurcsány így, Orbán úgy... mi ez kérem, haverok vagyunk? még a tegezős bútoráruház se csinál ilyet. jó napot Szabó! viszlát Kiss!

a híradó elején mindig kiírják, de miért mondják be, hogy a teletext XXXX. oldalán feliratozva is olvasható? hogy a hallók ne unatkozzanak addig?

ami a híradóban van, arról inkább ne is beszéljünk!

néztem az m2-n a Rókamesét. nagyon tetszett. a sztori inkább bugyutácska és sajnos a végéről lecsúsztam. 

a napokban láttam a Casabalca-t is. hasonló a benyomásom.

(ugye tudjátok, hogy a Casabalca-ban hangzott el először a címbeli mondat, és csak erre utal Kusturica?)

hogy mi tetszett közösen bennük? a stílus. az önfegyelem, a tökéletes külső, az udvariasság, a másikra való figyelem, az érzelmek kordában tartásának képessége. ott vannak, de ez kérem az én dolgom. sokszor a ki nem mondott szó hangosabb.

hogy hiányolom én ezt a mai övöltve-sírós, hangosan-röhögős, utcán-kiablós tömegből. emlékeztek még, amikor ciki volt társaságban mobiltelefonálni? lassan már én sem.

hinnéd, hogy ez a mai Amerika ugyanaz az Amerika 60 évvel később?

nem is tetszett a Macskajaj. 

itt az új Prodigy és jó. (prodigy amúgy = csoda) néztem az omen c. klippet és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon a gyerekek vajon miért olyan gyakran visszatérő elemek a horrorfilmekben? pont a gyerekek? de ha kicsit jobban belegondolok, azt tudom elképzelni, hogy azért félünk a gyerekektől, amiért az ismeretlentől is. nem értjük mi van a fejükben és ez megijeszt.

egy kicsit mindig is furcsa nekem, hogy sokan a gyerekeket nem tekintik embernek. ők "gyerekek". vagy "csak gyerekek". alábecsülik őket. valahogy nem a folyamatot látják ebben, hanem szakaszokat. mintha lenne egy kapcsoló. gyerek-klikk-felnőtt. lehet finomítani: gyerek-klikk-tinédzser-kilikk-felnőtt. pedig aki odafigyel a gyerekekre láthatja, hogy sokszor csak a tapasztalat választ el minket, nem az intelligencia...

ismertem olyan 5 évest, akinek a felfogóképessége (szerencsés véletlen folytán gondolom) meghaladta a szüleiét.

persze ha belegondolok, sokan az öregeket is leírják. Szicíliában és Koreában élnek a leghosszabb ideig az emberek, azt mondják azért, mert mindkét helyen erősen él az "öregek tanácsának" hagyománya. azaz a közösség számára ténylegesen hasznos munkát végeznek és a hasznosság életben tartja őket.

akár azt is mondhatnánk, hogy a nyugdíjkorhatár emelése meghosszabbíthatja az életünket, de sajnos manapság nagyon kevesen érzik közvetlenül, hogy a munkájukra szükség van. néha irígylem a fodrászomat. én is úgy szeretném látni, hogy az én munkámnak örül valaki, ha kész.

jut eszembe. Lux Elvira beköszönésében olvastam, hogy a "szabad egy szexre?" c. könyv anyagát az Új Tükör c. hetilapban megjelent cikkek alkotják. '89-es kiadás. mostanában melyik az a hetilap, amelyik ilyen, vagy hasonló témákat boncolgatna? kicsit komolyabb orgánumra gondoltam, mint a bravó.

pedig az érzelmi intelligencia szerintem legalább annyira általános műveltség kéne legyen, mint a római jog.

az iskolában olyat miért nem tanulunk, amitől boldogok lehetnénk?

egyik ismerősöm Dr Lux Elvirát, a "nemzet szexnagyiját" olvas a szakdolgozatához. milyen szerencsés, én ISO 31000 szabványt olvasok a szakdolimhoz. na mindegy, én akartam.

persze beleolvasgatok. (én amúgy mindenbe amit elölhagynak) kicsit régi már és nem mindennel értek egyet, de vannak érdekes felvetések. pl. hogy a "járás" milyen sajátságos modern dolog. ugyanis a járáshoz manapság automatice kapcsoljuk a szexuális kapcsolatot, és nagyon erős a kizárólagossága, önzése. ha valakivel jársz, akkor nem ám csak úgy elmész egy másikkal moziba vagy szórakozni!

ugyanakkor mennyire meggyengült a házasság. még a házasságszegés valahogy olyan bocsánatos dolog lett. hogy már a partnercserés hirdetéseket fel se hozzam...

hogy van ez? amíg fiatalok vagyunk, kizárólagosságot követelünk, de ha deklaráljuk hűségünket, akkor már nem is annyira fontos?

a képen amúgy a világ legöregebb folyamatosan működő 106 éves villanykörtéje látható.

kíváncsi lettem és rákerestem az Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára.

nagyon érdekes, vannak cikkek, amiket nem hittem volna, hogy ilyen jelentőségűek, vagy, hogy itt felsorolják és vannak cikkek, ami igen fontosak, mégis mennyit látjuk, hogy nem teljesülnek:

- az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
- senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni.

- a házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.
- a család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.
- mindenkinek joga van, hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.
- minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
- minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.
-  mindenkinek joga van a művészetek élvezéséhez...

mindig csodálkoztam, hogyhogy az állatok többségénél a nőstények csak bizonyos időszakban fogamzóképesek és azt is ált. egyértelműen jelzik, de az embernél ilyen nincs.

ha nem is fogamzóképes folyamatosan menstruáción kívül, de legalábbis nem lehet tudni, mikor. van egy elmélet, mely szerint ez a meglehetősen fejletlenül világra jövő utódok miatt van. ugyanis a nőknek a még jópár évig magatehetetlen gyermekek neveléséhez szükségük van a párjukra. az (alapvetően hűtlen, de versengő) férfiakat (többek között) úgy is szoríthatja a monogámiára, hogy az idő nagy részében fogamzóképesnek mutatja magát, így a férfinak őriznie kell a párját, ha biztosnak akarja tudni kizárólagosságát.

ügyes.

vajon miért nincsenek zöld színű emlősök? miért nincs zöld színű szőr? vannak zöld hüllők, rovarok, madarak, mindenféle más állat. pedig logikusnak tűnne. talán nem könnyű előállítani a zöld színt.

tudtátok, hogy az iparban a piros festéket lehet a legdrágábban előállítani? mindenféle fémoxidokból csinálják.

és hogy a flamingó és a lazac színét az elfogyaszott rákoktól kölcsönzik?

egyedül a lajhárok zöldülnek be, megalgásodik a bundájuk a nagy párában (és a tisztálkodás hiányában)

apropó, töltsetek le hallgassatok Bobakrómot és Bobafettet. zseniális szövegek!

tudtátok, hogy a kék bálna a világon valaha élt leghatalmasabb élőlény? nagyobb mindegyik (ismert) dinoszaurusznál! elérheti a 140.000 kg-t! és mit eszik? planktont. krillt. icipici lebegő pöttyöket. nem sokkal nagyobb a torkának átmérője, mint a miénk. és ő az egyik leghangosabb is a világon.

ezt add össze... 

mennyire imádom mai napig sir David Attenborough-t. ő olyan természettudós volt, aki látszott, hogy szerette a természetet, de nem akarta igába hajtani. hogy utálom azokat a természetfilmeket, ahol, azért, hogy menjen a só, elfogják, piszkálják, basztatják az élőlényeket. úgy is meg lehetne csodálni egy kígyót, hogy leszorítanád, és kinyomnád belőle a szuszt, meg bedugád az ujjad minden testnyílásába!

számomra a legnagyobb ellenpélda Steve Irwin. van egy elméletem, hogy az állatok már régóta berágtak rá, de végül a egy rája sebesített halálra. szerencséje volt, mert már a zebrapintyek is fenték rá a csőrüket!

szép, kifejező a magyar nyelv. de most talán pont a nem-egész-ségről írnék valamit. van ami elképesztő az öszetett éleőlényekben, mondjuk bennünk. hogy rengeteg hibával működik, és mégis teljesíti az alapfunkciókat. képzelj el egy igen bonyolult gépet, autót, PC-t, vágj el benne csak 1 drótot, és jó esélyed van, hogy előbb-utóbb kampec. a regenerácóról ne is beszéljünk.

a mi szervezetünk rengeteg hibát tartalmazhat egyszerre, olyannyira, hogy nem is mondhatjuk senkire, hogy "tökéletes". biceg, veseköves, asztmás, gyomorbántalmas, kicsit autista, HHH-s, alultáplált, kialvatlan, bőrgombás... csak hogy a kicsiket említsük.

és mégis. él. szaporodik, táplálkozik, alkot, jól-rosszul de érzi MAGÁT.

sőt kérem, ha Darwinisták vagyunk, azt kell mondjuk, hibáink a legnagyobb érétkeink.

na ennyit a tökéletességről.

vajon ha érték a hiba, valami nagyon mélyen célunk hibázni? vagy talán kéne az legyen?

ha a hibák ennyire fontosak, szabad nekünk tökéletességre törekednünk génsebészettel, a magzatok válogatásával, nemesítéssel?

elolvastam Gottlieb-től a fenti című könyvet. egy nyomorék pszichológus nagypapa levelei az autista unokájához. tuti siker. de nem kellemetlen, ha nem is világmegváltó. nekem 2 órát megért, bár 2500 Ft-t nem.

de volt benne 1-2 gondolatébresztő: "sok szülő nincs tudatában, mennyire aggódik a gyermeke őmiatta." "ők néha azzal tehetik értünk (a gyerekekért) a legtöbbet, ha gondját viselik önmaguknak!"

nem is tudjátok, mennyire megértem ezt. mennyi gyerek nézi a szülei szemén át a világot, fél és bizonytalan csak mert ezt tanulta.

azért micsoda felelősség is az élet, és micsoda felelősség másnak életet adni. vajon hány generáció kiváltani őseink bűnét? vagy esélytelen? marad az eredendő bűn?

én amúgy hiszem, hogy mindenkinek dolga magát kiteljesíteni, kihozni magából ami bent van, kibékülni a világgal, de legalábbis kiharcolni a fegyverszünetet. persze nagy mínuszból ritkán lesz nagy siker. de talán a következő életben. csak legalább fejlődjünk!

hogy is van most nem találom, de egy afrikai vezető mondta: nekem háborúzást kell tanulnom, hogy a fiaim mezőgazdaságot tanulhassanak, unokáim ipart, dédunokáim művészeteket. aztán megölték puccsban.

hallgattam Obama évértékelő beszédét, ilyeneket mondott:

"ma este azt akarom, hogy minden amerikai tudja: újjáépülünk, felépülünk". "Összefogásra, a kihívásokkal való bátor szembenézésre és a jövő érdekében történő felelősségvállalásra hívta fel az országot." lelkesítő, mi? az. pláne, hogy nemrég olvastam, hogy a gazdaság inkább pszichológia, mint természettudomány. ugyanis sokkal jobban függ az emberi tényezőtől (pl. a pániktól) mint a számoktól.

erre nálunk: "ha a Fidesz kijelenti, hogy megnyeri a választásokat, akkor magára nézve semmilyen kötelezettséget nem vállal a kormány által most kinevezett nagykövetek személyére vonatkozóan." de fasza gyerekek vagytok, még ha így is gondoljátok. innen sok legitimitása lesz a nagykövetünknek odakint. ez felelősségvállalás frankón.

nem az a baj, hogy válság van, ez tehet jót az életképeseknek, fejlesztheti a versenyt. működik az evolúció. hanem, hogy ennyire töketlenül állunk hozzá.

aki tud angolul, ismeri kicsit a helyzetet, de szereti a frappáns összefoglalásokat:

tegnap néztem az A'la Carte-ot, és mit kell megtudnom, Lukács Laci vegetráiánus. hát, fogadni nem fogadtam volna rá.

én tankcsapdán, ganxsta zoleen és iron maidenen nőttem fel. gondolom ez sokmindent megmagyaráz. utáltam kamasznak lenni, kellett a feszültségszabályozás. de elmúlt, viszont néha elő kell vegyem a kazikat. amúgy jó kisfiú voltam, full pedál, ezt add össze.

emlékszem '95-ben hallottam először tankcsapdát egy amatőr zenekartól a gimiben. a technikateremben léptek fel az összetolt nagy technika-padokon. nem kell hajóóóóóó... zsír volt.

utánna karácsonykor kaptam meg másoltan (basf crome mc) az egyik albumot. emlékszem, hogy apámhoz mentünk karácsonyra öcsémmel és ezt hallgattuk az orosz 6 elemes "walkman"-emben amin volt fülhallgató elosztó (ami tök nagy ötlet) és így ketten is hozzáfértünk. kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, mert ugyi a szeretet ünnepe mégiscsak, de az újdonság varázsa legyőzte.