szikra

az előző bejegyzésről az jutott eszembe, hogy a válságban bizony még kevesebb magyar libamáj fogy, erről meg a képmutatás.

szóval nem értettem ezt a hercehurcát a libatenyésztők és az állatvédő alapítvány között. az alapítvány nem akart mást, csak hogy a kényszertömés ténye legyen feltüntetve a csomagoláson. nem azt, hogy hagyják abba, zárjanak be, stb. ha kényszertömik (márpedig kényszertömik) tudják vásárlók. erre a tenyésztők erősen kikeltek magukból, és az alapítványt vádolták az eladások visszaesésével és a közvetetten az elbocsátásokkal. pedig nem ők voltak a hibásak, a vásárló volt. szembesítették, döntési helyzetbe hozták és döntött. namost ebben az esetben a tenyésztő elmondhatja az ő álláspontját (nem olyan rossz az, egészségileg nem káros stb.) aztán szépen hallgat, nem fröcsög. tömni kell, akkor lesz szép nagy, ha kell és szereted, így vedd meg, ezt eddig is tudhattad volna.

namost milyen érdekes, hogy ilyen előfordulhat. úgy értem, hogy valaki meglepődik, hogy a libát tömik. egy önellátó kisközösségben, pl. faluban senki nem lepődik meg, hogy a sonka bizony röfi hátsó combja. namost egy disznóvágás vagy a nagyüzemi vágóhíd nem leányálom, de azt mondani, hogy én megeszem, de nem érdekel, hogy készül, szerintem képmutatás. azt mondani, hogy kérem én nem vagyok ragadozó, gyilkos, vadász csak megeszem őket, ez képmutatás.

nincs amúgy bajom a húsevéssel. a húsevők, vadászok tudnak komplexebb agyat és kommunikációt kifejleszteni. csak nem szeretem a hazugságot, még ha magunknak hazudunk azt sem.

mindig meglep, ha valaki szemellenzős. nem azt mondom, hogy mindig minden figyelmünket a rosszra, a veszélyre fókuszáljuk, de szerintem igenis jó a dolgok mögé néznünk. vagy legalábbis, ha az orrunk elé ugrik, ne forduljunk el.

a legsarkosabb nekem, hogy mennyi ember nem vesz tudomást a halálról, a teste múlandóságáról, sőt igaziból létéről sem, csak használja. én sem minden reggel ezzel kelek fel, de nem gondolom, hogy meg kéne lepődnöm, hogy ha folyik a vérem a sebeimből. tetszett nekem a Bodies kiállítás is (amellett, hogy drága és inkább hatásvadász volt, mint ismeretterjesztő) mert bizony szoktatnunk kéne európai polgári önmagunkat, hogy csontok tartják a testünk és belek emésztik a vacsoránk. nem sokkszerűen, szépen lassan kiskorunktól. úgy teszünk sokszor, mintha a bőrünk alatti világ semmilyen kapcsolatban nem lenne velünk.

(Amerikában nem engedték az Afganisztánból hazahozott katonáik koporsóit megmutatni a sajtóban, félve a közvéleménytől. miért, bárki azt hitte, hogy nem lesznek áldozatok? azt.)

olvastam valahol: a civilizáció fejlettsége mérhető abban, hogy mennyire tartja távol magától saját ürülékét.

sose gondoltam, hogy valahova passzolni fog :)