beszélgettem egy lánnyal nemrég, és rájöttem valamire: én nagyon szeretek tanulni, de nem bírom ha tanítanak.
ha visszagondolok, egész kicsi korom óta így van. imádok felfedezni, rájönni, de ha valaki kiáll és azt mondja fekete, egyből alszom és tejjel álmodom. éhes cica.
mintából, jó példából tanulok, mint a gyerekek.
a másik, amin mostanában gondolkozom, hogy nem értem, hogy a keresztény mitológiában mi helye van az ördögnek. szóval az a felállás, hogy a JóIsten teremtett bennünket, nekünk meg van szabad akaratunk és van objektíven megítélhető jó/rossz. mi azokból választunk, szabadon, ha átállunk a sötét oldalra, bukunk. de ide hogy illeszkedik az ördög? szerintem elég lenne 1 Mindenható, aki dönt. eleve milyen aránytalan, hogy az Isten mindenható, minek tart ellenlábast...
na jó, mondjuk, hogy azért kell ördög, hogy a velünk történő rossz dolgokat indokolhassuk. de ha ember teszi, hát semmi köze az ördögnek, ha a természet, a rosszszerencse (villámcsapás pl.) abban (józan ésszel) nem kereshetünk "gonoszságot".
vagy hogy ő csábít a roszra? nem választjuk? nem létezik a rossz eleve már (hisz akkor mire a szabad akarat?).
szóval nem kerek ez nekem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.