épp belenéztem egy régi fekete-fehér filmbe, olyan Karádi-Latabár jellegű volt. nem néztem sokáig, de a központi konfliktus az volt, hogy a szolgáló hazudott valamilyen teljesen irreleváns dologban és gyötörte a lelkiismeret.
nagymamámmal beszélgettem nemrég, ő mondta, hogy milyen szörnyű, régen ha rosszat kívánt valakinek, napokig rossz volt a lelkiismerete, ma meg drukkol a főhősnek, hogy lője már le a gonoszt...
átnevelnek szépen lassan.
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.
a 7 főbűn. megnézve, többségük teljesen általános és elfogadott ma már. a kevélység-bujaság-torkosság támogatott is, fogysztani kell a válságban és jól menjen a White Party.
vajon ez azt jelenti, hogy mondjuk 70 évvel ezelőtt az emberek 80% bejuthatott a mennybe és ma pedig valahol 10-15% körül? persze régen is voltak zsiványok, csak valahogy nem volt ennyire sok, vagy mindennapos. vajon változik a bejutási kritérium? védőügyvédet nem kapunk, nem hiszem, hogy sok ügyvéd lehet odafent. nem is azt kifogásolom, hogy az emberek bűnöznek, hanem azt, hogy nem is tudják, hogy az rossz, nincs lelkiismeret furdalásuk, nem bánják meg, annyira bevett dolog.
hol lett az erkölcs másodlagos? az, hogy valaki erkölcsös ma is dicséret még?
ejj, de számvetős hangulatban maradtam szilveszter után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.