szikra

elgondolkoztam, hogy kéne-e nekem sajnálkoznom, hogy hogy vezetem a blogomat.

nem kéne, de bocsánatot kérni olyan jól tudok! sokat kellet rajta dolgoznom, de most már megy.

őszintébben mint Bart Simson: "Sorry!"

ma hallottam, hogy az igazán intelligens emberek kedvesek. de vajon cél-e kedvesnek vagy intelligensnek lenni?

biztos vagyok benne, hogy az embert az agresszivitása tette uralkodóvá. az intelligenciája csak tettestárs volt. mindenesetre kiemelni minket a majmok közül, az tettestársként is életfogytig. tényleges.

néha jobban örülnék, ha a Bonobók tekintenének fajtársnak.

ők az egyik olyan faj, ami a szociális kapcsolatok erősítésére, üdvözlésre vagy megalázásra is használják a sexet a szaporodáson felül. pont mint mi. illetve nem pont mint mi, mert itt Európában szaporodásra csak elvétve. legalábbis csak nagyon kis százalékban.

a kedvesség elviselhetővé, kedvelté tesz, de vajon ennél erősebb reakciókat vált-e ki? olyan langyosvíz.

apropó langyosvíz, nem szeretem ezt a kifejezést: "Kellemes Karácsonyi Ünnepeket". kellemes, mint a fürdővizem? de a boldogat foglalja az Új Év! nos, ha a boldogságot pillanatnak tekintjük, (márpedig minek is tekintenénk, nagyon lelki szegénynek kell lenni a folyamatos boldogsághoz) akkor a Karácsony inkább lehetne boldog!

tudtad, hogy azért eszünk halat Karácsonykor, mert 24-e, az ünnep előestéje az bizony böjt kéne legyen. nem zabálás. aki felháborodott a blog címén biztos tudta. legalábbis remélem.

mennyire furcsa belegondolni, hogy a világ nagyobbik fele csodálkozva néz a Karácsonyi hercehurcánkra és élvezi a nyarat.