kolisok voltunk, első év. 4en laktunk 15 m2-en Nagytétényben. hát, jó közelről megismertük egymást.
egyszer azt gondoltuk, legyen egy aranyhalunk, lett, el is neveztük Döncinek. de Döncit senki nem gondozta, takarította rajtam kívül. a többiek tojtak rá, pedig közös volt az akarat. így egyszer megmérgelődtem, szobagyűlést hívtam össze és Döncinek mennie kellett. persze mindent nekem kellett intéznem, puhapöcsök!
szóval bedobtam Döncit a WC-be, de olyan jól úszkált, hogy nem volt szívem lehúzni! kiplakátoltuk és beszéltünk a takarítónénikkel, és onnantól kezdve Dönci a kagylóban élt. adtunk neki enni, a rossz "Dömötör" WC-tartály miatt mindig kapott friss vizet.
egyik reggelre a WC tiszta volt, de üres.
azóta arra gondolok, hogy Dönci hatalmas, és egyszer, ha a Fekete tengerben úszom (pl. idén nyáron, ha minden jól megy) Dönci elkapja a lábamat és beránt a mélybe. stílusos lenne!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.