jobban szeretem, ha alábecsülnek, akik nem ismernek.
egyrészt nem sokat adok az ismeretlenek véleményére. másrészt, ha szimpatikus, nem lenyűgözni akarom, hanem barátommá tenni.
ha pedig ellenséges, már azelőtt lépéselőnyben vagyok, hogy összecsaptunk volna.
(alapvetően ellenségként, de kíváncsian tekintek az idegenekre, ha nem, kellemesen csalódom.) (kíváncsian, mint egy színes bogárra, tudván azt, hogy a rovaroknál a rikító szín általában csúnya mérgeket jelez.)
talán ezért is nem tulajdonítok elég fontosságot a külsőségeknek. sosem cserélnék kocsit, hogy másoknak tessen. csak hogy nekem.
ők igen. de nekik ez a munkájuk.
kiskoromban sokáig Delon akartam lenni. talán most is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.