ha azt kerdeztek tőlem, meséljek valami vicceset, ez a 2 sztori jutott mindig eszembe:
az általanos iskolánkba új tanárnő érkezett, nagy esemény volt ez a faluban. akkor került ki a főiskoláról és azzal kezdte a működését, hogy átültetett bennünket. engem a Balázs mellé. nem voltunk valami jóban, de nem is voltunk ősellenségek. haveri hatodikos viszony volt köztünk. nem sokáig.
egyik órán Balázs hirtelen érzelmi viharában bevallotta nekem, hogy szerelmes a tanárnőnkbe. én, mint fel- és megvilágosodott ifjú azt mondtam neki, hogy ennek nem sok jövője van, mert mire annyira megnő, a tanárnő megöregszik, és ráncos lesz a puncija.
na Balázsnak több sem kellett, kezeket fel, "Tanárnő, valamit kell mondanom!". Kiment a tanári asztalhoz és valamit a tanárnő fülébe súgott elég hosszan... én egyből az asztalom alá buktam, hogy a "leejtett radíromat" keressem, de most is emlékszem a tanárnő képére, ahogy fokozatosan egyre jobban elborult. majd sötéten azt mondta, hogy várjam meg az óra után! hát, olyan hosszú tanórám nem sok volt még, talán a szigorlatokon csak.
Balázs diadalittasan visszaült a helyére, én megkaptam a fejmosásomat, és sosem tudtam meg, hogy mit mondott pontosan a tanárnő fülébe.
így jár aki mások szerelmi ügyeibe avatkozik .
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.