szikra

"90 people get the swineflu and everybody wants to wear a mask. A million people have AIDS and no one wants to wear a condom."

értem is meg nem is azt a hírt, hogy Csehország inkubátor, "baby-box"-ot telepít a lengyel határ mellé. ugyanis Lengyelországban nagyon szigorú törvényekkel szabályozott és tiltott a művi vetélés, ezért sok a kitett gyerek, ezen akar segíteni a Csehország, ahol befogadnák, állampolgárságot kapnának és örökbeadnák a gyerekeket. így kívánják növelni a születésszámot.

ez nagyon szép dolog. ugyan az abortuszt -felelősséggel- nem ellenzem, de újszülötteket nem teszünk a kútba! azonban nem értem, hogy hogy ezzel akarja növelni a születsészámot... ugyanis a jóléti társadalmakban nem azért alacsony a gyermekvállalási ráta, mert nem tudnak, hanem, hogy nem akarnak gyereket vállalni. namost egy ilyen társadalom még kevésbé fog örökbefogadni. szerintem. a Cseheknél nincs senki árvaházban és túljelentkezés lenne örökbefogadókból? nagyon örülnék!

egyszer arra gondoltam, hogy ha sok pénzem lesz, gründolok egy árvaházat ami egyben öregekotthona is lesz és minden nagypapi-nagymami ölébe ültetek egy pöttömkét! persze megválogatnám a papikat-mamikat és kéne azért személyzet is! lenne pár befogadott cicánk meg kutyánk is!

amúgy, ha sok pénzem lenne, most tuti megpróbálnék egy magán bölcsödét (óvodát) nyitni. egy-egy várólista már 1-2 év! drágát, de színvonalasat, válogatott nevelőkkel, kis nevelő/gyerekaránnyal, jó étrenddel, helyszínnel. szerencsére az életszínvonalunk jó és a szülők (biztos én is) hajlamosak megadni a legjobbat a gyerekeknek! az már nem a cső cicamászóka, meg a menzakaja. csípném nagyon!

egyszer meg azon gondolkoztam, hogy ha sokáig nem lesz gyerekem, örökbefogadok egy kis roma gyereket. ők senkinek nem kellenek. persze egyedülállóként nem kapnám meg. amit mondjuk nem értek, rengeteg az egyedülálló szülő és egy szerető befogadó biztosan jobb, mint az árvaház! tutira! még egy közepes is.

dekadens, mint általában, akik 40 kg-os zsiráfokat használnak modellnek. de jó a zenéje!

Miles Aldrige

pár hete végre láttam egy jó magyar történelmi tárgyú műsort az m1-en. ez is bajom, hogy lassan a nemzetközi tematikus csatornák miatt többet tudunk a fehér cápáról meg a napóleoni háborúról, mint a puliról meg a honfoglalásról. persze más a költségvetés, de ki bírja végignézni az "Unokáink sem fogják látni" típusú, monoton, dögunalmas képi világú műsorokat? még a nagymamám is átkpcsol az MTV-re!

de ez jó volt: Magyarország története!

megtanultam, mi az istenfa! az istenfa egy villás ágú fa, ami tartja a jurta felső körét, amíg a kört és a kupolát el nem készítik és így a térbeli stabilitás létre nem jön. ha az eldől, összedől az egész, szét is törhet. ezt szidni durva! statikusként duplán!

megtudtam, miért álmos Álmos! A legenda szerint Álmos onnan kapta a nevét, hogy anyját, Emesét álmában termékenyítette meg a turul és megjósolta, hogy a születendő gyermek királyok őse lesz! meg hogy azért nem lépünk a küszöbre, mert a küszöb alatt fekszenek őseink szellemei.

szóval szórakoztató volt. meg is lepődtem! és nem tűnt nagyon drága műsornak, egy műsorvezető beszélgetett érdekes (tényleg érdekes!) emberekkel. jó képi világ, jó vágások, jó tények!

mindig utáltam, hogy az iskolákban a történelmet mint egy adatfolyamot kellett megtanulnom. egyszer nem volt szó arról, hogy ezek emberek voltak, mit miért tettek, szerettek-útáltak-gyilkoltak halomra, hogy honnan jöttél fiam, mesék, mondák..

csak, hogy mi történt 986, 1310, 1456, 1559, 2220-ban... nem ezért vannak a lexikonok? mintha mérnökként nem módszert tanultam volna, hanem számokat! aztán a XX. század az esélytelen volt. egyrészt mindig ott volt a ballagás, ami a félévet lefoglalta, másrészt a XX. században annyi minden történt, mint előtte 500 évig és egyre gyorsul. önképeznem kell állandóan magam belőle!

azért milyen csodálatos, hogy megvan benned a képesség, hogy alkalmazkodj a környezetedhez, még szervi-szöveti szinte is!

értem ez alatt, hogy pl. az izomtömeged megnő, ha szükséges van rá, és használod. azonban ha nincs szükséged rá, nem alakul ki, minek táplálnád, mert pocsékolnád rá az energiát? vagy, ha sokat ütnek, sérülsz (pl. a harcművészek) akkor a sok mikrotörés miatt sűrűbbé válnak a csontjaid.

mi persze hülyék vagyunk, olyan izmokat fejlesztünk, amiket aztán nem használunk, és tömjük magunkba azokat a kajákat, amiknek tápértéke semmi, csak az evés élvezete miatt.

diétáscsoki, pfujj!

persze minden másképp lenne, ha nem lenne a másik nem! de van (szerencsére).

ez a 122. bejegyzésem a szikrán!!!

yee!

kiderült, hogy ez egy nekem való hobbi.

amikor elkezdtem, nem nagyon hittem, hogy egy hétnél tovább leköt és nézd, eltelt lassan 6 hónap. átlagban 6-8 látogatóm van egy nap, ami nem tudom, sok-e, de nem ezért csinálom. remélem van akinek tetszik, legalább kicsit, ha nem is annyira jó, mint csinálni. de ha nem, én akkor is ezeket írnám. ezt is úgy csinálom, mint mást, tojok minden kívülálló véleményére (a fontos az az 1-2 belülálló).

sokszor jár rajta az eszem, mit írjak nektek, sokszor keresek képeket direkt ide, vagy írom fel kis cetlikre a jó témákat, nehogy elfelejtsem. valahogy nem érzem, hogy kiírtam volna magam, kifogynék a témákból, inkább az egyik téma hozza a másikat. meg ha nyitott szemmel járkálsz a világban, rengeteg az érdekesség.

és még nem is politizálok, illetve igyekszem nem szexmániás-fallokrata-erotomán lenni (akik ismernek, tudják, hogy ez nálam mekkora nagy dolog) és szót sem ejtek a rabszolgamunkáról.

na majd az egy évet, vagy az 500.-bejegyzést megünneplem!

nem könnyű nekem amúgy jó hobbit találni, mert sajnos a sportok pl. nem kötnek le. nagyon anti-sportos családból származom, rosszul is ment kölyökként, egyszerűen nem szoktam érzeni a "kellemes kimerültséget". egyes játékokat (tenisz pl.) szeretek, a játékért, de én nem vagyok kompetitív. egy csomó kedvelt időtöltésemhez meg kéne egy partner.

szóval én dumálós, agyalós, barátkozós gyerek vagyok, és a blogolás ennek egy részét leköti, még ha egyedül is vagyok. na persze az ölelgetést nem váltja ki, de akkoris. azt szoktam mondani, hogy nekem az emberi kapcsolatok a hobbim. meg a természet. meg a tudomány. meg minden, ami kreatív...

az elején amúgy furin néztem a többi bloggert, 2-3 blogot el is olvastam, nem tetszett. sőt, a naplókat sem szeretem. de aztán rájöttem, hogy engem nem érdekel, mi történik. hanem hogy miért és milyen érzelmeket vált ki. na én ilyen blogot írok.

engem minden érdekel. volt egy lány-haverom, aki csak úgy hívott, hogy Ufó-magazin-srác. mert ilyeneket tudok: hogy miért festenek a rögby-sek fekete csíkot a szemük alá, és hogyhogy nem kap a harkály agyrázkódást, stb.

így elhatároztam, hogy öregkoromra mindent tudni akarok! persze sok van még addig, és hiányolok nagyon egy-két jó tanítót, de célnak jó. és akkor majd mondhatom az unokáimnak, hogy:

mindenesetre eljutottam az első lépésig a bölcsesség felé, tudom, hogy nem tudok semmit, meg hogy szeretnék öreg lenni, ukokákkal.

remélem nem haragszik meg egyik érintett sem, de ezt el kell meséljem, nem mehet a feldés homályába! már a Warner érdeklődik a filmes jogokért!

a tavalyi legdurvább szerdám (talán a legdurvább szerdám evör):

szóval barátnő téren lekötetlen kapacitásom van, azaz nincs senki egy ideje. tavaly, mikor azt hittem, hogy ezt aktívan meg tudom változtatni, elkezdtem csapni a szelet egy kis szőkének. nehezen ment. nem  vagyok jó udvarlásban. barátkozásban igen, szélcsapásban nem. túl őszinte vagyok talán. mindegy. szóval találkoztunk 2-3x de mindig elkésett, jó 1-1,5 órákat, rendszertelenül válaszolgatott, szóval nem éreztem az érdeklődést. van ez így, gondoltam ennyi. no, jött Dj Krush! a kis szőke is szeretett volna még egy találkozót, gondoltam összekötöm a kettőt. persze késett, hát min. 1 órát. és bejelentette, hogy 1,5 óra múlva megy is a barátnőjével találkozni. meg hogy van barátja, bár hetente szakítanak. na mondom, akkor mit keresünk mi itt? mindegy, akkor már söröztem, gondolom, ilyen apróságok nem zökkentenek ki...

szóval maradt, beszélgettünk. egész jól ment. (amúgy ha ismertek, tudjátok, hogy én egy kaparófával is jól elbeszélgetek.) egy idő után megfogta a kezem, és megkérdezte, hogy akkor most már nem hajtok rá? pffff na rajtam nem múlt! végigtáncoltuk Krush-t meg a felét végigcsókolóztuk (ami hiba volt, mert ilyen jó szettet azóta sem hallottam). egy ideig csókolóztunk kint a fűben, csábítgattam... na , egy idő múlva kiderült, hogy nincs meg a céges mobilja bazz, amit 1 hete kapott próbaidőn. szóval az a mobil KELLl! na visszamentünk a tetthelyekre, de sehol semmi. közben én csörgettem a mobilt, hátha becsületes a megtaláló. vagy motiválható. sokáig nem, de egyszer kicsörög. fölveszi egy csávó, mondom neki, hogy a barátnőm mobilja, az amit fog, szeretnénk visszakapni, ha lehet. ha kell, elmegyünk érte. valamit motyog, "...ez az én mobilom...én itthon vagyok..." és lecsapja, kikapcsolja. na hát nincs mit tenni, a mobil itt nincs, hazaviszem a leányzót. kicsit csókolózunk a kapuban, majd mindenki haza.

valamikor reggel 2 körül csörög a mobilom, a csajszi számával. felveszem, a csajszi az. ?? kiderül, hogy tényleg elhagyta a mobilját, valaki megtalálta, visszahívta az utolsó számot, ami történetesen a csávójáé volt, aki valahonnan Kukutyinból (Budapest-Kukutyin >50 km!) eljött éjszaka, felvette a mobilt, és hazavitte a leányzó lakására, ahol a lakótárs beengedte. na vele beszéltem, csak kicsit zaklatott volt. mindenesetre pluszban meglátott minket csőrözni a kapuban. szegény. na akkor szakítottak rendesen. esküszöm, ha ott lejön, és kapok 2 fülest, egy szót nem szóltam volna.

én pedig kaptam pár sms-t, miszerint: 1) fulladjak meg 2) legalább vigyázzak a kiscsajra. ugyanis kiderült, hogy egy másik leányzó, akivel előtte 1 hónappal próbálkoztunk, szintén volt Krush-on, látott minket, és igen szarul esett neki.

persze a kis szőkével bebuktuk 4-5 hét alatt, mindketten túl keményfejűek vagyunk.

hát, legalább megpróbáltuk. a sztorin kívül tanultam is belőle: csak lassan. persze nem nagyon hallgatok rám, a nőkről van szó...

pedig jókat tanultam! hogy ne legyen gazdag, legyen túl az egyetemén/fősuliján, legalább az elsőn, akarjon családot, és bánjon szépen az övével, legyen olyan mint a víz (ha már én olyan vagyok, mint a kő), legyen önfeláldozó... ilyesmik.

néztem a Gasztropuccsot, Kozival és Dömével, ez szokott lenni a 7végi program ebéd utáni heverészés közben. zseniálisak, mindig felvidítanak, persze a receptekből nem marad meg semmi. gyakorlatilag Döme viszi a hátán a műsort, a szövegével meg a humorával, de a legjobban az tetszik nekem, hogy milyen kedves a kiscsajjal. apám, hiányoznak a kedves emberek. a trendiket unom.  azt nyilatkozta, hogy budhista fősulira járt, még ha nem is igaz, el tudnám képzelni.

a legjobb buli mindig a konyhában van!

tegnap voltam exit fesztiválon, na az nem a konyhában volt. konkrétan jó szar volt. nem tudom miről akart szólni, de a zenei hangosítás katasztrófa volt, nem szólt sehogy, a zenekaroknak 30-40 perc volt kiporciózva, köztük 1-1 óra semmi... nem tudom, idehaza mikor tanulunk már meg végre rep-et hangosítani, mert negyon kéne már! én hibám minek járok ilyen helyekre. de az láttam, kiknek szólt. telistele volt a tér bringás-raszta-trendi-10 pierszinges-öko emberekkel 12 és 35 év között. nekem ez egy kicsit tömény volt. hiányoznak azok az emberek, akik nem akarnak feltűnni. meg azok a szigetek, amikor egy fekete póló farmerral extrának számított.

mindegy, ott volt a legjobb haversrácom és ettől általában irracionálisan jó kedvem van. gondolom azért vannak a haversrácok.

i can read.

ilyen jó:

tudjátok miért jó, hogy van blogom?

mert ha egyszer odajön egy lány, és megkérdezi, hogy figyu már, figyellek egy ideje, ahogy ott üldögélsz a fűbent, ilyenkor te mire gondolsz?

és akkor nem is mondok semmit, csak adok neki egy kártyát, amin csak ennyi lesz: szikra.blog.hu.

olyan tökéletes kártyát, amit Bateman is megcsodálna az American Psycho-ból!

fpú, az lesz ám a menő!

mondjuk ilyesféle lány lehetne. vagy nem.

(ha tudnátok, mennyit kerestem EZT a képet, hogy megmutassam nektek, értékelnétekl)(már megint nem alszom, cöcöcö...)

ti is mindenfélében képeket láttok? én egy csomószor. otthon a WC régi műkő járólapokkal van lerakva, ami végülis mosott beton, nem gyönyörű, de elnyűhetetlen. ott egyszer találtam egy helyes kis lovagot lovon a kövekből, azóta mindig ha otthon ülök a budin, megkeresem. jó tudni, hogy OTT van!

ez a melóhelyemen volt a linón:

birom, hogy van a telefonomon fényképező, így nálam mindig van.

a fényképezős mobil ill. az mp3 a bizonyíték nekem, hogy az emberek ha valami kéznél van és könnyen kezelhető, jobban szeretik, mint a minőséget. az agyad kitölti a hiányt, ha van ami beindítsa.

a régi tetris játékokat, vagy Pacmant ugyanúgy lehetett élvezni, mint a mostani 3D-s szuper grafikásokat, az élmény nem nagyobb, csak a technika jobb. mert az agyad kitöltötte a hiányt.

amúgy tudtátok, hogy amíg a PVC műanyag, a linóleum teljesen természetes, keményített lenolaj és fűrészpor, ami idővel egyre keményedik és antibakteriális hatású? (persze, hogy tudtátok, a neveikből: polivinil-klorid és linó-leum)(de hátha nem...)

 azt tudjátok, miért jó a kerek csatornafedél? mert a szögletes tető beeshet a lyukba, a kerek nem! hoppá-apa! ennek örülnek is a csatornafedelek!

király, szeretitek? itt az új album lopd el! 

a Collateral is jó volt, nem zseniális, de jó. nagyon szerettem, hogy éjszaka játszódik. ha lesz még egy életem, éjszaka akarom élni. imádom a nagy kihalt tereket, az üres hatsávos utakat, a friss hűvös levegőt.

perverz vonzódásom van a nagy gyárak iránt is. főleg éjjel. dolgoztam a Visontai hőerőműben, ami akkora mint Gyöngyös, de csak pár száz munkás dolgozik ott, minden automatikus. elmászkáltam a gyárban, szürreális volt, ahogy a dög nagy gépek dolgoztak, perzselő forróság volt mindenütt, de sehol egy lélek. olyan nehézgép-szag volt a levegőben. furán éreztem magam, mintha meglesném őket alvás közben.

amúgy is szeretek ott lenni, oda bemenni, ahova másnak nem szabad. kölyökkoromban is azért jártam színjátszókörbe, hogy bemehessek a függönyök mögé és a zsinórpadlásra.

tegnap voltam a Vass Lajos kamarakórus koncertjén a Vakok Intézetében. mind a koncert, mind az Intézet gyönyörű volt, tudom ajánlani. az épület több, mint 100 éves. elmászkáltam persze, rám szólt egy hölgy, hogy mit keresek itt, ez a nagy lányok osztálya... hát ja. tényleg mit?

amúgy nem szeretek szabályt szegni én mindig mindenhol lebukom.

kolisok voltunk, első év. 4en laktunk 15 m2-en Nagytétényben. hát, jó közelről megismertük egymást.

egyszer azt gondoltuk, legyen egy aranyhalunk, lett, el is neveztük Döncinek. de Döncit senki nem gondozta, takarította rajtam kívül. a többiek tojtak rá, pedig közös volt az akarat. így egyszer  megmérgelődtem, szobagyűlést hívtam össze és Döncinek mennie kellett. persze mindent nekem kellett intéznem, puhapöcsök!

szóval bedobtam Döncit a WC-be, de olyan jól úszkált, hogy nem volt szívem lehúzni! kiplakátoltuk és beszéltünk a takarítónénikkel, és onnantól kezdve Dönci a kagylóban élt. adtunk neki enni, a rossz "Dömötör"  WC-tartály miatt mindig kapott friss vizet.

egyik reggelre a WC tiszta volt, de üres.

azóta arra gondolok, hogy Dönci hatalmas, és egyszer, ha a Fekete tengerben úszom (pl. idén nyáron, ha minden jól megy) Dönci elkapja a lábamat és beránt a mélybe. stílusos lenne!

aludtam már, de felkeltem, mert mert nem akartam elfelejteni:

kiskoromban nagymamám vitt a Daciankkal. Dodo-nak hívták, mert (ugye tudjátok?) egyidős volt az öcsémmel és öcsém ezt tudta kimondani. szóval mentünk a szar román utakon kirándulni, és nekem, a nagyobb gyereknek az volt a dolgom, hogy belülről támasszam a szélvédőt, nehogy egy felverődő kavics kitörje. ez állítólag segít, ez volt akkor az urban legend.

na most pont így érzem magam.

mint egy szélvédő, tele feszültséggel, akit egy kisgyerek tart belülről, nehogy egy kavicstól apró kis szilánkokra robbanjon.

(azt tudtátok ugye, hogy a szélvédő azért esik apró darabokra, mert gyorsan hűtik ki, egyenetlenül, így a megszilárdult üveg egy csomó belső feszültséget tartalmaz, ami egy kis külső hatásra eszkalálódik és darabokra tépi?)

amúgy meséltem, hogy a tigris nekem miért különleges jelentőségű?

kiskoromban mindig azt álmodtam, hogy tigrisek üldöznek, elkapnak és végem, cafatokra szednek. sajnos nagyon vizuális fantáziám van. tényleg cafatokra...

ahogy nőttem, és kezdtem magamra találni, és ezzel függetlenedni a családtól, először csak nem sikerült elkapniuk, majd összecsaptunk, de én győztem!!

amikor úgy éreztem, hogy végleg legyőztem őket, magamra tetováltattam egy magam rajzolta, inka-forma tigrist az egyik barátommal, aki akkor kezdte a szakmát.

egy virtuális tigrisbőrt a bőrömre. ahol kevesen látják. mindig emlékeztet, hogy ne adjam fel, mert ha az kibírtam, annál rosszabb nem lesz. azóta nem álmodok ilyet.

a barátom amúgy világhírű tetováló lett, tele díjjakkal és pénzzel. hagynom kellett volna a francba nekem is a továbbtanulást.

Nyíregyházán úszkáló jegesmaci is volt, ami odavolt a sapkám irizáló kék mintájáért. szerencsére nem tudta megszerezni.

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry? - Blake
 

nekem oroszlános sztorim van. csak arról nem írt Blake...

tavaly tavasszal is tele lett a hócipőm. gondoltam elutazom valahova, és mivel fejben gyűjtöm az állatkerteket, elmentem a "közeli" Nyíregyházára 3 napra ejtőzni egyedül.

Sóstó igazi "wellness". egy erdő közepe, csak oda úttal és csodás az állatkertje. nagyon tetszett! végülis egy liget, elszórt kifutókkal (nem ketrecekkel!) és tavasszal nem volt senki.

na:

álldogáltam az oroszlánok ketrecénél, ami egy dróthálós kifutó, amit 1 m-re meg lehet közelíteni, helyenként még közelebb, a túloldalt meg ott az oroszlán. szóval álldogálok egy ideje, csodálom őket, voltak kis suhanc kölykök. az egyik kölyök észrevett egy kacsát, ami az én oldalamon mászkált (mindenhol kacsák, tyúkok meg tengerimalacok mászkálnak a ligetekben). becserkészte, lapult, nagyon menő volt. csak nem vettem észre, hogy a kacsa, vele a kölyök felém tartanak. ill. észrevettem, és lekötött, hogy a kölyök velem nem törődve közeledik felém a kacsa után nagy csöndben. amit nem figyeltem, hogy az anya engem néz, így egyszer csak az ébresztett, hogy a nőstény oroszlán kb 2-3 méterről ugorva, hörögve nekirohan a ketrecnek!!!

apám, gatyacsere azonnal... ehátráltam a törpevizilókig minimum!

aztán odaült az anya, és végig szemmel tartott. teszteltem magam, próbálta vissza, közelebb menni, de úgy nézett (láttál már megmosdatott macskát? szorozd fel 100-al!)

megvolt az adrenalin. nekem igaziból már halottnak kellene lennem...

a fotón látszik, milyen kedves az anyuka!

már említettem őket, de eddig nem sokan hallottak róla, hátha innen. meg innen.

liger és a tigon is az oroszlán és a tigris emberi közreműködéssel, elsősorban állatkertekben vagy cirkuszokban létrejött, természetben elő nem forduló hibridje. tekintve, hogy az oroszlán Afrikában, a tigris pedig Indiában él, nem volt sok esélyük találkozni. a liger hím oroszlán (lion) és nőstény tigris (tiger) párosodásából születik, a tigon fordítva. a liger gyakoribb, mint a tigon és a legnagyobb macskaféle (jóval nagyobb, mint a tigon): a hím magassága a hátsó lábaira állva elérheti a 3,6 métert, tömege pedig megközelíti a fél tonnát. a természetben a szibériai tigris a legnagyobb macskaféle, de a liger méretét nem éri el.
 

A liger és a tigon tulajdonságaiban keverednek a két szülő tulajdonságai. egyesek inkább az oroszlánokra, mások a tigrisekre hasonlítanak. általában csíkosak vagy pettyesek (bár nem annyira, mint a tigrisek), a hím ligereknek rendszerint még kis sörényük is van. A tigrisektől örökölt tulajdonságuk, hogy általában szeretik a vizet. a liger gyakoribb, mint a tigon és a legnagyobb macskaféle (jóval nagyobb, mint a tigon): a hím magassága a hátsó lábaira állva elérheti a 3,6 métert, tömege pedig megközelíti a fél tonnát. A természetben a szibériai tigris a legnagyobb macskaféle, de a liger méretét nem éri el.

a liger és a tigon tulajdonságaiban keverednek a két szülő tulajdonságai. egyesek inkább az oroszlánokra, mások a tigrisekre hasonlítanak. általában csíkosak vagy pettyesek (bár nem annyira, mint a tigrisek), a hím ligereknek rendszerint még kis sörényük is van. a tigrisektől örökölt tulajdonságuk, hogy általában szeretik a vizet. a liger gyakoribb, mint a tigon és a legnagyobb macskaféle (jóval nagyobb, mint a tigon): a hím magassága a hátsó lábaira állva elérheti a 3,6 métert, tömege pedig megközelíti a fél tonnát (egyesek szerint elérheti a 800 kg-t is!). a természetben a szibériai tigris a legnagyobb macskaféle, de a liger méretét nem éri el.
 

állatokról írok, mert az emberekkel tele lett a tököm.

...hogy már szép. ez egy Kaliforniai Kondorkeselyű. olvastam, hogy azért csupasz a nyakuk, mert jól beletúrnak a dögökbe, és tollatlan nyakuk jól tisztántartható, pláne, hogy 5-6000 m-en is repülhetnek, ahol az igen intenzív UV sugárzás fertőtleníti a bőrüket. jó lenne tudni, hogyhogy nem égnek le!

amúgy ragadozó, ugyan eszik mások által elejtett vagy döglött állatot, de csak friss tetemeket.

amikor kicsi voltam, a falu vadászától kaptunk egy kicsi fülesbaglyot. az anyjával nem emlékszem, mi lett, de nem etette, így adott nekünk egy esélyt, hogy neveljük. KattKatt volt a neve, mert amikor félt és mivel picike volt, ez gyakran megesett, akkor felfújta a tollazatát és "félelmetesen" kattogtatta a csőrét. nagyon betojtunk! volt két kis füle is!

gilisztával és nyers hússal etettük, ami kellemetlen, hogy le kell nyomni a torkán. ha beleesett a giliszta a puffos tollába, alig lehetett megtalálni. a paldáson lakott, egész kézhezszokott, odajött szépen, felült a kezünkre és szundikált, megnyugodott a társaságban. durván éles csőre és karmai voltak picinek is. mi már azon kezdtünk el izgulni, hogy hogy fogjuk megtanítani repülni, mikor sajnos kiszökött és halva találtuk a háztól 150m-re. barátságos volt, még röpképtelen, könnyű préda egy kutyának vagy macskának, vagy akár egy hülye-babonás embernek is.

nehezen ébredtem, ez a hobbim mellékterméke. ahogy találok másik hobbit, ami leállítja az agyamat, ezt ejtem.

mindenesetre megnéztem a tv2-n a Porco Rosso-t, és imádtam. ez a rajzfilm (anime) Hayao Miyazaki mester munkája, mint A vadon hercegnője (Mononoke), Chihiro, a Tortoro, vagy A vándorló palota. ha nem láttátok, feltétlenül ajánlom!

ezek mesék. jellemzően japán mesék. de sok mindenben különlegesek nekem. először is a képi világuk gyönyörű, kifejező, természetszerető. de szerintem hibát követ el, aki csak az "anime" rajzstílus, vagy a képi világ alapján alapján szereti vagy nem szereti ezeket a meséket, mert a történetek és a karakterek is zseniálisak. a japánoknál a szellemek, mondák, hiedelmek világa nem külön világ, most is a mindennapok része és ez természetesen kiemelt szerepet kap, de amit én nagyon szeretek, hogy ezek a mesék igaziból a valóságról szólnak. vannak benne háborúk, halál, szegények, nehéz sorsú, megkeseredett emberek, beteljesületlen szerelmek is. de emellett reményt adnak, megmutatják az emberi nagyság értékét, annak ellenére, hogy nem mindig a jó győz!

ezek a mesék mélyek, minden korosztály számára adnak valamit, mint a jó mesék általában. például a Kisherceg.

nem retardáltakként kezeli a gyerekeket, arról mesél nekik, akit ők is látnak. a gyerekek kiskoruktól dolgoznak, átlátják és bevonják őket a szüleik/világ konfliktusaiba, éreznek, szerelmesek. ahogy különben tényleg. (ezt már írtam, hogy nem szeretem, ha a gyerekeket valami külön kis létformaként, burokban tartják. részben elkényeztetésből, részben, mert alábecsülik őket.)

comics.com/the_barn/

el is szoktam a hosszú hetektől, ez meg rá is tett 1 lapáttal.